Egy ADHD-s gyermeket nevelni, még évek tapasztalatával felvértezve sem könnyű feladat. Szülőként a sok öröm mellett, folyton változó és megújuló kihívásokra is érdemes berendezkedni. Cikkünkben a Neuroharmónia Fejlesztőközpont egyik alapító-tulajdonosa, Szabó Zsófia számol be saját tapasztalatairól és motivációjukról.
Mit jelent és milyen készségeket igényel ADHD-val élő gyermek szülőjének lenni?
Számomra szeretetteljes elfogadást, folyamatos fejlődést és átlag feletti kreativitást jelent. Szülőnek lenni mindenképp kiemelkedő problémamegoldó készségeket igényel, ám egy vagy több ADHD-s gyermekkel élni, garancia arra, hogy ezt többszörös fordulatszámon kell fenntartani.
Ilyen mikor Apa kéri, hogy rakj rendet a szobádban és az ADHD-val élő gyermek jelzi, hogy kész.
A mi családunkban a türelem, a kivárás és a késleltetés nem létező fogalmak, ezért a legjobb, ha azonnal reagálunk a felmerülő, olykor összetett, kreatív megoldást igénylő helyzetekre. Együtt kellett megtanulnunk, hogy a hagyományos, otthonról hozottakból táplálkozó szülőség nálunk nem feltétlenül működik.
Nagy öröm, hogy erre még a gyerekek egészen kicsi korában rájöttünk, így igazán nagy törést nem okoztunk.
Hol tisztult ki számotokra, hogy mi lesz a helyes irány?
Talán ez a kulcs, idejében azonosítani, hogy mi az oka annak, ha nem azt látjuk a gyermekek viselkedésében, amire neveljük őket. Hamar rájönni, hogy nevelési probléma vagy valami egészen más van a háttérben. Aztán ha megvan egy diagnózis akkor fontos az, hogy el tudjuk fogadni, szembe tudjunk vele nézni és át tudjuk forgatni alkotó, változtató energiává. Nálunk ez történt, de nem ment könnyen, nem volt könnyű az út. Voltak körülöttünk segítő barátok, szuper szakemberek így lehetett rövidíteni ezt az elfogadást és megtanulni atípusos szülőnek lenni.
Egy ADHD-s gyermek édesanyának lenni azt is jelenti, hogy végtelen szeretettel éljem meg az anyaságomat. Engem erre is megtanított ez a helyzet, megtanított arra, hogy érezzék is a gyerekek amit én érzek. Érezzék hogy a hibáikkal is lehet őket szeretni én pedig bele merjem engedni magam abba, hogy nagyvonalú legyek a hibáik kapcsán. Megtanítottuk egymást arra, hogy tudunk megengedőn, őszintén szeretni.
Hogyan éltétek meg a változást Ti, személy szerint?
A tapasztalásaink hatására sokat változtam én magam is. Megtanultam, hogy nyíltan felvállalva, bátran szembenézve éljek, ne hárítsam másra a felelősséget és találjam meg a szövetségeseinket annak érdekében, hogy a gyermekeink olyan közegben éljenek amiben boldogok, jól és jók tudnak lenni. A legnagyobb szövetségesem ebben a férjem, a gyerekek apukája.
Mára azt mondhatom, hogy bár a nehezebb utat választottuk, minden értelmet nyert és jó úton haladunk. Nagyon intenzív és hangos a családi otthonunk, de a miénk és így szeretjük. Igen, sokszor érzem úgy, hogy elég és világgá megyek, de minden nehéz pillanatot egy azt követő boldog tesz jóvá. Az egymás iránti szeretet, a választott utunkban való hit, a gyermekeink tökéletlen tökéletessége ami hajt minket. Tudjuk, hogy sok-sok kihívás vár még ránk, de a múltban egyszer már sikeresen irányt váltottunk, sikerülni fog bármikor, amikor erre szükségünk lesz.
A dolog szépsége, hogy a szülőségben megélt kezdeti tehetetlenség és a saját tapasztalataink lettek a motorja annak, hogy barátommal és most már üzlettársammal létrehozzuk a NeuroHarmónia Fejlesztő Központot. Egy helyet, ahol érték a különbözőség, ahol megértés és szakértői támogatás várja a hasonló helyzetben lévő családokat!
Kép: Sara Rankin professzor
