A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia Magazinban jelent meg, alábbi részletét változatlan formában közöljük.
Szerző: Dr. Madarassy-Szücs Anna, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosjelölt, Vadaskert Kórház és Szakambulancia

Új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk.

                         Fodor Ákos

Rengeteg szülő, akiket sosem diagnosztizáltak, saját megélésükön keresztül nem egyszerűen megértik autizmussal diagnosztizált gyermeküket, hanem személyes megéléseikre is magyarázatot találnak. „Furcsának” tűnő tapasztalataik és sokszor legnagyobb küzdelmeik is új értelmet nyernek saját, fel nem ismert autisztikus vonásaik tükrében.

A hozzátartozók szintén egészen közelről ismerhetik az autizmust, csak épp nevet nem adtak korábban az évtizedek óta fennálló munkahelyi, házastársi, családi jellegzetességeknek, problémáknak. Ha pedig adtak, jobb esetben furaságnak, rosszabb esetben makacsságnak, faragatlanságnak, értetlenségnek, akár önzőségnek, ridegségnek aposztrofálták, pedig valójában szó sincs mulasztásról, rossz-szándékról.
Autizmussal élő, ép intellektusú emberek milliói élnek a világon, akiknek jól lehet, a társas helyzetek kezelése nem különösebben erősségük, sikeres, boldog, elhivatott emberek.

Egyetlen dolog miatt aggódunk értük és az nem az autizmus, hanem az autizmust nem ismerő, vagy azt nem értő emberek kirekesztő, intoleráns viselkedése. A nem autizmussal élők, meg tudják tanulni, hogy másképp nézzenek az egyébként régi képre, és a megértésük elfogadást teremthet, ami csodálatos alkotás. Hiszen valójában nem az autizmus, hanem az autizmussal kapcsolatos társadalmi megítélés és viselkedés az, ami stigmatizál.

kép forrása: https://www.shine.cn/