Érték a különbözőség

Neuroharmónia

Életképek az ADHD-s mindennapokból

Vasárnap esti verstanulás

2021. február 16. - Szabó Zsófia77

 

Idén 12 éves lesz a gyermekünk rendkívül okos, szuper képességű gyermek, aki képes a gyors tanulásra. Vasárnap este 18 óra magasságában jelezte, hogy 6 versszakot meg kell tanulnia a János vitéz című versből. ADHD-s, hát halogatta a feladatot, míg egyszer csak derült égből villámcsapásként áthúzta a vasárnap esti terveimet. Sebaj felfújtam magam, lejjebb kapcsoltam az étel alatt a főzőlapot és felkészültem egy hosszú csatára - nem az első ilyen esetünk. Nem tudok mást tenni, támogatást kell adnom a vers tanuláshoz.unnamed.jpg

Hihetetlen erővel állt ellen, hogy miért, hogyan nem fogja tudni megtanulni. Egyébként dicséretes ötös irodalomból, vagyis nagyon is képes rá. Nem adtam a bástyáimat, kitartottam, megtanuljuk, elkezdtem a strófákat felolvasni neki, várva, hogy visszamondja. Nem is várta meg, hogy egy-egy sor végére érjek egyből és azonnal ismételni akarta, persze, hogy nem ment. Közel 1 órámba telt mire átment, hogyha lassít azzal gyorsabb eredményre fog jutni.

Elkezdtem vívódni azon, hogy nagy fiú már, ennek mennie kell egyedül is. A figyelemhiányos zavarban is kell lennie egy határnak, hogy mi az amit elvárhatunk? Meddig lehet hivatkozási alap ez az állapot? Győzött az anyai szeretet, közösen megoldjuk nem adtam a bástyáimat.

Fokozódó ellenállás, hihetetlen szenvedés következett, fetrengés az ágyon, az ülve tanulás nem opció. Játék mindennel, ajtóval, zoknival, berendezési tárgyakkal. Ahogy egyre több tárgy került az ágyra velük úgy jelent meg egyre több kifogás is. "Éhes vagyok, álmos vagyok, fáj a fejem, nem is holnapra kell tudni, nem tudom megtanulni, én vagyok a leghülyébb gyerek a világon!" Hátha anya kibillen és feladja, de nem adtam a bástyáimat. Aztán bevetette a tuti ászt, az „Én ADHD-s vagyok, vagyis ez nem megy!”

Nehéz ezt hallani, mert valóban az ADHD egy nehezített pálya, de ez nem lehet mindenre magyarázat és vajon ki képes felmérni, hogy hol a határ? Még másnap is érzem ennek a feszültségét.

A sírásig tolta az én éhes vagyok mantrát. Ekkor eszembe jutottak a kezelő orvosunk által mondottak, az ADHD-s teljesen kizökken, kiborul ha éhes, ekkor egy újabb sor megtanulása után, vacsora következett.

Vacsorával helyrebillent a vércukorszintje vissza térértünk a vershez. Ezen a ponton az járt a fejemben, hogy most már teljesen elvethetem az estére tervezett feladatokat. Éreztem a feszültség erősödését magamban, de nem adom fel, nem adhatom…

Ezen a ponton már kritizálta a költőt, hogy miért kell így fogalmazni, miért írt ilyen hosszú verset és hogy ezt neki miért is kell megtanulni? Ekkor már az ágya alól intézte hozzám a gondolatait és nyomokban a verssorokat.

Volt az a pont 8 óra után ahol megkértem Apát, hogy szálljon be a folyamatba, ez a váltás és apa határozottsága új keretet és ezáltal lendületet adott. Kijöttem a szobából, hogy rendezzem a konyhánk elmaradt dolgait.

Megtanulta a verset, a képességeit megcáfoló indokolatlanul hosszú idő alatt. Reggel gyönyörűen felmondta a verset még otthon, az iskolában ötöst kapott és nagyon büszke volt az elért eredmény(ünk)re.

Miért sikerült? Mik az én bástyáim?

  • A legfontosabb az elfogadó szeretet és a humor;
  • A következetes viselkedés, hogy kitartóan nyomtam a közös célt ;
  • Az Ő képességeibe vetett hitem. Mindened adott ahhoz, hogy ezt a verset megtanuld, ha az akaratodat ennek szolgálatába állítod, ahelyett hogy érvelsz a megtanulása ellen, már régen túl lennék rajta;
  • A negyedik pedig, hogy merjünk segítséget kérni amikor az erőnk/türelmünk végéhez értünk. Sokszor mondjuk ugyan, hogy nem kell mindennel egyedül megküzdeni, de ezt nem mindig sikerül megvalósítani.

Sokszor csak mi szülők tudjuk, mennyi-mennyi energia van a gyermekeink iskolai teljesítménye mögött, ha pedig ADHD-s gyermekünk van akkor e mellett fokozott feszültség is jelen van.

Ez a történet gyönyörűen példázza, az ADHD-s gyermekek működését és a könnyebb ellenállás irányába való törekvés vágyát. Megfelelő keretrendszerrel és kitartó munkával az esetükben a legnagyobb erősségbe fordítható ez át: elképesztő lelkesedésbe és motivációba, ami pedig hosszútávon garancia lehet egy egészséges, motivált, kreatív felnőtt személyiség kialakulására.

A bejegyzés trackback címe:

https://neuroharmonia.blog.hu/api/trackback/id/tr1016428372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Györgyi Turbuk Hegedüs 2021.02.23. 19:05:05

Kedves Zsófia!
Te nem leskelődtél nálunk véletlenül? Biztos, hogy a saját gyerkőcöd volt aki ezt csinált?????
Szóról-szóra ugyan ezt leírhattam volna az én 13 éves 7. osztályos Barnabás fiamra.
Verstanulás????? Hát az valami olyan leírhatalan mumus, amire nincsenek szavak!!!! Annyira, de annyira útálja, hogy kínjában, olyan átköltéseket, és oda nem illő szavakat csempész a sorok közé, hogy lassan ez lesz a legviccesebb időtöltésünk, mert folyton gurulunk a nevetéstől, folynak a könnyeink, akkora poénokat lök csípőből, hogy hihetetlen.
Szóval igen, egy vers tanulás az komoly dolog. Próbálkoztunk mi is már nagyon sok mindennel. Most talán leginkább az a módszer vált be, hogy felosztjuk a verset max. 4 versszakokra. Ezt ki is nyomtatom nagy betűkkel egy külön lapra. Az a feladat, hogy először a verssorok mellé másolja át a verset, soronként, nem kapkodva, hogy írás közben "ragadjon" a fejben, ha más nem, az íráskép. Aztán ha meg van az első vesszak, akkor meg kell fordítani a lapot és az üres hátoldalára fejből kell leírni, a versszakot.
Ezzel a módszerrel alaposabban megragadnak, a régies kifejezések. Nekünk ez egész jól bevált. .........már csak a többi 5-8 tantárgyra kell valami hasonlót kitalálni!
Minden jót kívánok nektek, és jó verstanulást!!!!
süti beállítások módosítása