...ne add egy autopilóta üzemmódban leélt életútnak, a megszokásoknak, az #illikeknek, a #márkésőknek. Mert a tiéd és egy megalapozott, részletes diagnózis után esélyed lehet megismerni azt az embert, akiről olyan régóta sejtetted, hogy ott van belül, csak valamiért nem éred el.

Most itt van a kincskereső térkép, amivel eljuthattok egymáshoz! És ez egy olyan utazás lesz, aminek a végén a legigazibb és legizgalmasabb kincs vár: a teljes önmagad, egy integrálható egész, azokból a részekből, amiket egészen eddig nem értettél, nem tudtál hova tenni.

A diagnózis, önmagunk diagnosztizáltatásának felelőssége épp ebben is rejlik: hogy beleállunk az “unmasking” folyamatba, az élethosszig tartó tanulás egy újabb fókuszált fázisába. Egy olyan fázisba, amit már tudatosan és minden tényezőt ismerve, mi magunk választottunk, aminél végre pontosan képesek vagyunk kalibrálni a fókuszt.

A diagnózis utáni munka gyásszal is járhat. Olyan felismerésekkel, “rájövésekkel”, amik fájdalmasak lehetnek. A düh, a kétségbeesés, a harag és bármilyen egyéb nehéz érzés mind a legnagyobb rendben van. Felnőttként, saját erőből eljutni eddig a válaszig... ez komolyan embert próbáló megmérettetés.

Lehet, hogy többször félrediagnosztizáltak, mire idáig eljutottál. És ez, még csak a jéghegy csúcsa, ha felnőttként diagnózisra eljutó neurodivergensekről beszélünk. Nem ritka, hogy bullying áldozata voltál az iskolás éveidben és/vagy más atrocitások értek. Hogy “valahogy mindig olyan más” voltál. Hogy, emiatt vagy kevesebbet vagy jóval többet kaptál a külvilágból. Jóval kevesebb megértést, empátiát és jóval több feldolgozandó ingert. Az érzést, hogy az életed valahogy nem egészen a tiéd.

A diagnózis után világossá válik, hogy olyan új helyre jutottál el, ahol véget ér a rémisztő és kaotikus útvesztő és egy barátságosabb, felismerhető labirintus veszi át a helyét. Nüansznyi különbség, de az útvesztő és a labirintus mégis, nagyon mások. Az egyik lényege - nomen est omen -, hogy soha ne találj ki belőle, a másiké, hogy eljuss a közepébe. Mert minden út, minden körülmény arrafelé segít. A közép, a közeped felé. Oda, ahol már pontosan tudod: a te életed a tiéd és soha többé nem adod oda másnak.