A szemléletünket bemutató posztban már megjelent egyszer ez az idézet, most azonban visszatérnénk rá még egy rövid gondolatsor erejéig, mert a vándorlás motívuma összekapcsolódhat a türelmes, a kíváncsi, a felfedező, a kincskereső - átvitt vagy konkrét értelmű - attitűddel is.

Mennyi regényt, filmet, dalt, egyéb művészeti alkotást ismerünk, ami a vándorlást, az úton levést teszi meg központi témájának? Biztosan fel tudna sorolni mindenki néhányat. És mennyi olyan történetet, legyen az képekkel, zenével vagy szavakkal elmesélt, ahol az út maga a főszereplő, a történet egyértelmű főhőse? Mennyit, ahol érthetővé, átérezhetővé, átélhetővé válik számunkra az a számos formában ismert idézet, amely arról szól, hogy az út maga cél?

Hadd hívjunk meg most néhányat ezek közül a sokatmondó variációk, tanítások közül!

“A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.” - Abraham Johannes Muste

“Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.” - Zig Ziglar

“Érdekes, hogy milyen sokat gondolkodik az ember, amíg úton van. És milyen keveset, mihelyt megérkezik.” - Erich Maria Remarque

“A cél, (...) sokszor maga az út, de csak ha nem céltalan; s minden célból, ha valóban cél volt, mindig új út vezet tovább.” - Rónay György

*

Használjuk ezeket az idézeteket azon az úton, amire a diagnosztikai folyamattal lépünk rá. Mert minden utazás elengedhetetlen kelléke egy jó tájoló. És ez a négy mondat, ha úgy tetszik lehet a mi négy sarokpontunk, északunk, delünk, keletünk és nyugatunk. Hozzájuk igazítva utazásunkat feltárulhat egy egészen új horizont.