Érték a különbözőség

Neuroharmónia

NeuroHarmónia szemlélet

2024. május 04. - Mariann Kémenes


Hogy gondolkozunk az eltérő idegrendszeri fejlődésmenetről? Más néven az atipikus idegrendszeri fejlődésről? Ami az elmúlt évtizedekben normaként felállított fejlődési rendszertől eltérő fejlődési út?

A köznyelvben sokszor így találkozhatsz vele: “abnormális”, “fura”, “antiszoc”, "arrogáns", "neveletlen", "nyomulós", "kontrollmániás" és még sorolhatnánk a szinonimákat, melyeket a megfelelő ismeretek hiánya hívott életre. A NeuroHarmónia minden kollégája annak szenteli magát itteni munkája során, hogy az olyan embereken, családokon segíthessen, akik túl sokszor találkoztak ezekkel a jelzőkkel.

Hisszük, hogy ami más az nem rémisztő és elutasítandó, hanem kíváncsiságra, együttérzésre, megismerésre, befogadói horizontunk tágítására hívó jelenség.

Ahogy a világunk, világképünk egyre rétegzettebbé válik, úgy merülnek fel egyre újabb és újabb utak, választások az életünk minden területén. Egyre több lehetőségünk van nyitni a mélyebb megértés, megismerés felé. Az ezzel az attitűddel való munkálkodás pedig olyasmi, amit mi, a Központ csapata elsődleges célunkként határoztunk meg.

neuroharmonia_szemlelet_1.jpg
Ha hozzánk fordulsz, abban fogunk Neked segíteni, hogy jobban érthesd önmagad, a szűkebb és tágabb
környezeted, az utad, ami idáig elvezetett. Azon leszünk, hogy segítsünk új nézőpontokat találni, meglelni a te
személyes valóságtérképedet.

Azon leszünk, hogy mélységet adjunk annak a szeretett Tolkien idézetnek:

“Nem mindenki elveszett, aki vándorol.”

Korábban írtuk!

Kicsit furi a gyermekem, de majd beérik az idegrendszere...

...igen lehet, hogy így lesz, de mi van ha nem megy ez természetesen?! Mi is az a szenzoros feldolgozási zavar (SPD)?

Ha a piszkos lesz a keze azonnal le kell törölni? Nem szeret bizonyos állagú ételeket enni? Kezével befogja a fülét, hogy megvédje magát a zajoktól, nyugtalanná válik vagy zavart lesz a viselkedése, ha sok a zaj körülötte? Vigasztalhatatlan, ha jön a hajmosás, körömvágás? Bizonyos anyagokból készült ruhák viselésétől húzódozik? Nem szereti, ha hintáztatják vagy éppen szeret a saját tengelye körül körbe-körbe forogni?

parenting-sensory-superjumbo.jpg

Szülőként sokszor választjuk a kerülő megoldásokat, vagy a kompenzációt és elkezdjük a család életét ezekhez a helyzetekhez alakítani. Ezek az utak is működnek, de az idő előrehaladtával, az ingerek gyarapodásával akár kivitelezhetetlenné is válhatnak. Az érintett  gyermek, ahogy növekszik és természetes módon egyre távolabb kerül a családtól, ezen kerülőmegoldások megvalósítása már egyre nehezebbé fog válni.

Mielőtt pánikba esünk, vagy éppen legyintünk, hogy csak pici furcsaságok ezek, érdemes bevonni szakembert a tisztánlátásunk és a felmerülő kérdéseink megválaszolása érdekében. Minden beavatkozásunk, döntésünk alapja a korrekt ismeret, ami alapján megalapozottan cselekedhetünk. Gyermekünk különleges viselkedése mögött meghúzódhat szenzoros érintettség is.

Hogyan alkalmazkodunk a mindennapi szituációkhoz?

Az emberi szervezetnek állandó szenzoros visszajelzésre van szüksége ahhoz, hogy a mindenkori szituációhoz alkalmazkodni tudjon. Minden olyan cselekvésnél, ahol a tárgyhoz, eszközhöz vagy embertársunkhoz kell alkalmazkodni, szoros kapcsolat van az érzékelés és a mozgás közt. A szenzoros feldolgozásban a hallás, látás, tapintás, íz- és szagérzékelés, egyensúlyi ingerek és a saját testből, izmokból, ízületekből érkező ingerek feldolgozása is fontos szerepet játszik. Ez a szenzomotoros adaptációs készség az emberi egyedfejlődés során folyamatosan bővül, változik, finomodik. 

 

Mi történik akkor, ha a fejlődés során a szenzoros feldolgozás folyamatában zavar keletkezik?

A különböző érzékelési csatornákon ( pl: hallás, látás, egyensúly, tapintás) a környezetünkből illetve a testünkből érkező információk feldolgozása, a szenzoros feldolgozás színvonala alapvető jelentőségű az egyén külvilághoz való adaptációban. Ez a feldolgozási képesség alapvető szerepet játszik a gyermekek mozgás, kognitív, istockphoto-464650880-170667a.jpgemocionális és szociális fejlődésében. A szenzoros feldolgozási zavar altípusai a szenzoros túlérzékenység, a csökkent szenzoros érzékenység, de megjelenhet a szenzoros élménykeresésben is.

A szenzoros feldolgozási  zavar (pl: túlérzékenység és csökkent érzékenység) érzelemszabályozási, viselkedésszabályozási nehézségeket okoz. Amikor ez az eltérés fennáll a gyermeknél, akkor az gyakran okoz a szenzomotoros integrációban, a mozgáskoordinációban, a finommotorika fejlődésének elmaradásában is eltéréseket. Így okozhat az idő előrehaladtával tanulási és társas beilleszkedési nehézségeket is a gyermekünknél.

Szenzoros feldolgozási zavar, SPD...

A szenzoros integráció fogalma Anna Jean Ayres (1972) nevéhez köthető. Az amerikai neuropszichológus kutatta először a szenzomotoros integrációs zavar és a tanulási zavarok közötti összefüggéseket. az a tünetegyüttes, amikor az érintett nem képes megfelelően feldolgozni a környezetéből vagy akár a saját szervezetéből származó ingereket. A Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia (DSZIT terápia) alappilléreként tekint Anna J. Ayres amerikai neuropszichológus által kidolgozott terápia elméletére és módszertanára. A DSZIT diagnosztika az SPD azonosítását szolgálja és két részből álló vizsgálatot jelent.

A szenzoros feldolgozási zavar gyakoribb azon gyermekeknél, ahol lassabb idegrendszeri érés tapasztalható, továbbá koraszülött gyermekek fejlődésében, aktivitászavarok (ADHD), autizmus spektrumzavarok esetén.

A DSZIT diagnosztika az szenzoros feldolgozási zavar azonosítását szolgálja és két részből álló vizsgálatot jelent.

1. Szenzoros feldolgozás rendellenességeinek szűrése és tanácsadás:

A szűrés és a szenzoros profil elkészítése konzultáció során történik. A szenzoros profil alapján tanácsadást nyújt a szakember arról, hogy a szenzoros feldolgozási nehézségek esetén, hogyan segítsünk gyermekünknek a mindennapokban. Támogatást, tanácsod ad abban hogy, hogyan előzzük meg a szenzoros túlérzékeny gyermekünk dühkitörését vagy csillapíthatatlan sírását! Valamint, hogy hogyan alakítsuk a környezetét, annak érdekében, hogy a napi rutin harmonikusabb, a bölcsődei / óvodai beilleszkedés és az iskolai élet könnyebb legyen. Különösen fontos szempont, hogy ez a kialakítás, ne okozzon gyökeres változást a környezetben és ne kelljen a szűkebb vagy tágabb közösség életét átalakítani. Ahhoz, hogy az érintett gyermek a közösségének aktív, boldog tagja lehessen, ezeket a változtatásokat harmonikusan, a közösség minden tagjának igényét is figyelembe véve, egymáshoz alkalmazkodva kell megvalósítanunk.

Ezen kérdések megválaszoláshoz nyújt segítséget, támogatást a szenzoros feldolgozási profil készítése, a szenzoros feldolgozási zavar szűrése és a hozzá kapcsolódó tanácsadás.

2. Szenzomotoros integráció vizsgálata/mozgásvizsgálat:

A vizsgálat információt ad számunkra arról, hogy az idegrendszeri érési folyamatok, a szenzoros integráció, motoros koordináció, mozgásfejlődés életkornak megfelelő ütemben történik-e. Szükséges-e mozgásterápiás megsegítése a gyermek életkorához igazodó mozgás fejlődésének? A szenzomotoros vizsgálat a reflexintegráció vizsgálatát, mozgásvizsgálatot, dominancia vizsgálatot és szenzomotoros integrációs teszt felvételét tartalmazhatja a gyermek életkorához igazítottan. 

Mikor kezdeményezzük szülőként a a gyermekünk szenzomotoros integráció vizsgálatát?

A gyors válasz az, hogy bármely gyermek számára értékes visszajelzés lehet egy ilyen vizsgálat, hiszen az életünkimg_8029_1.jpg össztársadalmi szinten komoly változáson ment keresztül. Ez a változás sajnos sok esetben negatív irányba tereli a gyermekek idegrendszeri és mozgás fejlődését. A családok életviteléből kikerült természetes cselekvések negatívan is hatnak a gyermekeinkre. Mintegy 100 évvel ezelőtt a szüleink, szülei gyermek korban néptácoltak, énekeltek esténként, a nagyszülők történeteit hallgatták, magot szórtak a baromfiudvarban, borsót fejtettek, tésztát gyúrtak és még sorolhatnám azokat a mozgás és egyéb hatásokat, amik előnyösen és évszázadokon keresztül alakították a gyermeki idegrendszert.

Ennek kikopása a családokból biztosan hiányzik a gyermekeink idegrendszeri fejlődésében és ez nagyon sok esetben lemaradásokat eredményez. Egy mérés és a szülői tisztánlátás mindig megéri, azonban az alábbi élet helyzetekben nélkülözhetetlennek is mondható egy ilyen mérés.

Amikor nagyon indokolt a szenzomotoros vizsgálat:

  • SPD érintettség esetén,
  • koraszülött gyermekek prevenciós fejlődéstámogatásában;
  • korai fejlődés, mozgásfejlődés késése, mozgás- és/ vagy beszédfejlődés elmaradása esetén;
  • mozgáskoordinációs zavarok esetén;
  • iskolaéretlenség esetén;
  • tanulási nehézségek esetén;
  • figyelemzavarok, a viselkedésszabályozás zavarai, aktivitászavarok (pl.: ADHD) esetén;
  • lassabb idegrendszeri érés esetén; 
  • autizmus spektrumzavar érintettség esetén;

Általában mindkettő vizsgálatra szükség van a teljes szenzoros diagnosztikus kép kialakításához, de a vizsgálatok külön-külön is, önállóan is adnak érdemi válaszokat. 

Tehát a szenzoros feldolgozási zavar típusai méréssel jól azonosítható, ezek:

bemutato1.jpg

Valamint a szenzomotoros vizsgálattal tiszta képet kaphatunk gyermekünk mozgás fejlettségéről, melyet az életkorához mérten azonosít a szakember.

A gyermekünk diagnosztikus profilja összetett, eltérő mintázatokat mutathat. A fejlődési összefüggések feltárásával kapcsolatban számos kutatás, számos megközelítés dinamikus fejlődése tapasztalható a nemzetközi és hazai szakmai életben is, mely egyértelműen az érintettek érdekeit szolgálja.

Ha felmerül a gyanú az esetleges érintettség kapcsán, vagy szülőként tisztán szeretnénk látni akkor szakember bevonását mindenképp érdemes megfontolni!

healthy-mind-header.jpg

 

 

 

 

 

Tanulás kihívásai, avagy érdemes megtanítani a gyerekeket tanulni

70-1597698924.jpg

Egyre nagyobb a nyomás iskoláskorban a gyermekeinken. Megnövekedett a tananyag mennyisége, egyre erősödik a teljesítmény nyomás és ez által növekszik a teljesítményszorongó gyermekek száma. Ezt a helyzetet nehezen kezeli gyermek, pedagógus és szülő egyaránt. Beavatkozhatunk-e szülőként az iskolai módszerekbe? A válasz egyértelműen a nem, de akkor mit tehetünk szülőként?

Választhatjuk, hogy napestig ülünk közösen a gyermekünkkel tanulunk és tanulunk, ezzel sok konfliktusos helyzetet idézhetünk elő és ezzel terheljük a szülő-gyermek kapcsolatot. A másik, hogy elengedjük a jó tanulmányi eredmény iránti elköteleződést. Ezzel viszont a "kevés is elég" érzést erősítjük a gyermekünkben és ezzel hosszútávon alacsony teljesítmény szintre állítjuk be őt. Van más lehetőség is, persze fogadhatunk egy szaktanárt is, aki pluszban tanul a gyermekkel helyettünk, ami persze egy jó megoldás, de nagy eséllyel ezt a módszert folyamatosan fenn kell tartani.

A gyermekünk tanulási képességei és iskolai teljesítménye mögött meghúzódhatnak organikus okok is. Ezek lehetnek tanulási nehézségek (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) vagy más eltérő idegrendszeri fejlődésmenet (autizmus, ADHD). Ezek felmerülése, gyanúja esetén mindenképpen megfelelő szakember bevonása szükséges. Erről bővebb írunk a 21. századi nevelés kihívásai című korábbi blog bejegyzésünkben (https://cutt.ly/IULsQwd).

Van további lehetőségünk is, amellyel hosszútávú hatást érhetünk el. Érdemes megtanítani a gyermekünket tanulni, ha ezt tesszük, olyan kompetenciával vértezzük fel gyermekünket, melyet egész életében tud majd alkalmazni. Ezzel a gyermek tanulási önállóságát fejlesztjük és ez az egyik alapcélunk a gyermekünk nevelése kapcsán. Minden gyermeknek van tanulási stílusa, amely az iskolai évek során természetesen kialakul, ez a tanulási stílus mérhető, azonosítható és a legjobb hír ebben az, hogy fejleszthető is. Ebben nagy segítség lehet a tanulási coach.

Hogyan dolgozik a tanulási coach?lightbulb-brain-human-glowing-inside-light-bulb-blue-shining-lamp-gray-background-emergence-idea-eureka-creativity-68199133.jpg

A tanulási coach célja a gyermek kialakult tanulási stílusát megismerve a gyermek adottságaira építve tanulási módszerek, technikák átadása. Fontos, hogy a módszerek kiválasztásánál a coach figyelembe veszi a gyermek személyiségét, a meglévő tanulási eszköztárát és fókuszt helyez azon tantárgyakra, melyek esetlegesen nehézségeket okoznak neki. Ezzel a módszerrel a gyermekünk meglévő tanulási eszköztára fejlődik, bővül és hosszútávon is alkalmazhatóvá válik.  A tanulási coach nem szaktanári korrepetálást végez, a tananyag átadása számára eszköz a tanulási technikák átadására.

A tanulási coach (sikeredző) felmér, mentorál, segít megtalálni a gyermek számára leghatékonyabb tanulási technikákat, melyek helyes alkalmazásával felső tagozatban, középiskolában és az egyetemen is sikereket érhet el. Érdemes a tanulási technikák elsajátítását minél korábban, már az alsó tagozat 3. és 4. osztályában elkezdeni, hogy helyes szokások alakuljanak ki, melyek felsőben már könnyen és önállóan alkalmazhatóak. Azonban soha nem késő belevágni, mert minden út egy új esély.

 

 

 

A 21. századi nevelés kihívásai

Mennyire alakították át a nevelési eszköztárat az elmúlt évtizedek? A válasz egyértelműen az, hogy nagyon - bár a szüleink és nagyszüleink is újabb és újabb kihívásokat éltek meg - most valahogy ez mégis más. A 21. századi szülőségben nagy kihívás az a folyamatos és intenzív változás, amit a fejlődés eredményez. Mi magunk is kapkodjuk a fejünket és próbáljuk a legjobb megoldásokat megtalálni, de ugyan ez a változó változás hat a a fejlődésben lévő rugalmas gyermeki idegrendszerre is.

stones-6218330_960_720.jpg

Már önmagában a szülői szerepfelfogásban való változatosság is kihívást jelent, egy-egy közösségben nagyon sokféle nevelési megközelítésű gyermek van jelen. Ez a kortárs közösségben is okoz feszültségeket, az iskolában pedig a pedagógusoknak valós kihívásokat eredményez. Otthon pedig feszültséget, amikor a gyermekünk egy társa kapcsán arra hivatkozik, hogy a másiknak megengedik a szülei, mi miért nem? 

Csak a technológiai változás okolható?18520_1024.png

Azt kell mondjuk, hogy nem. Az élet minden területét átszövi a folyamatos változás, az ingergazdagság. Ebben az ingergazdagságban fejlődik gyermekünk idegrendszere, ez hat rá, ez is alakítja viselkedési mintázatát.Emlékezzünk csak vissza - vagy kérdezzük meg szüleinket - hogy 40 évvel ezelőtt hány féle fagylaltból lehetett választani és mekkora a kínálat ma? Vagy egyáltalán hány fagyizó volt Szekszárdon akkoriban? Vagy milyen kínálata volt egy játékboltnak és hogy áll ez ma, a mi gyermekeink esetében? És még sorolhatnám a példákat. Mi a gond ezzel? 

Igazán kezelhetnénk ezt úgy, hogy kiszélesednek a lehetőségeink, ami igaz is. Azonban ez az ingergazdagság a mi felnőtt életünk pörgését is okozza, a technológia révén szinte mindenről azonnal értesülünk és újabb és újabb igényeket generálunk magunknak.
Ez azt jelenti, hogy mi szülők is pörgünk, reggeltől lefekvésig. Ez erős minta a gyermekeink számára, akik ebbe beleszülettek. Ezzel az intenzív, ingergazdag, gyorsuló világgal versenyeznek az iskolák és a pedagógusok. A gyerekeink pedig gyors váltásra kényszerülnek az iskola és az iskolán kívüli lét között. Nem szándékom megítélni azt, hogy az oktatásunk jó vagy nem jó. Azt kell elfogadnunk, hogy most ez van, ebből kell kihoznunk a legtöbbet, közösen, a gyermekeink érdekében

Ebben meglátásom szerint van szülői feladat is, ezzel a pedagógusok egyedül nem tudnak megbirkózni

Fontos a gyermekünk és a kiegyensúlyozott családi életünk szempontjából az, hogy szülőként időben kezdjünk gyanakodni. Figyeljük gyermekünk működését, halljuk meg a környezet visszajelzéseit, gondolkozzunk el azokon. Tájékozódjunk, mik lehetnek a háttérben és kérjünk segítséget, keressünk utat az esetleges nehézségek hátterének azonosítása érdekében. 

Mikor kell gyanakodnunk szülőként?

  • Ha gyermekünk nevelésébe fektetett energia, szándék és elvek nem mutatkoznak meg a gyermek viselkedésében.
  • Ha a gyermekkel töltött napokon, esténként úgy érezzük magunkat, mint akin átment egy úthenger és alig várjuk hogy végre csend és béke legyen.
  • Ha gyermekemnek igencsak furcsa kommunikációs, viselkedési szokásai vannak, amit nem tanítottunk neki. 
  • Ha azt tapasztaljuk, hogy életkorának megfelelő szabályok betartása, alkalmazása gyermekünk számára gondot okoz és értetlenül, eszköztelenül állunk a kialakult helyzet előtt. 
  • Ha gyermekünk megígéri, hogy aznap minden rendben lesz vele, mindent megtesz, de ennek ellenére a pedagógusok visszajelzése az, hogy vannak viselkedési nehézségei a gyermekünknek.
  • Ha azt érezzük valami nem oké, igyekszünk szülőként a megfelelő úton tartani a családot, a gyermeket és mégis azt tapasztaljuk, érezzük, hogy gyermekünk viselkedése nem oké.

Ha fentiek felmerülnek érdemes szakember segítségét kérni, megvizsgálni van-e eltérő idegrendszeri érintettsége a gyermeknek.Hallgassunk szülői megérzésünkre és kérjünk szakértő segítséget. Milyen kockázata van ennek? Semmi...

Merre induljunk?puzzle_-emberek.jpg

Érdemes konzultálni a gyermek pedagógusával - ezzel már el kezdődik a közös útkeresés, melyben a pedagógus és szülő együtt tud mozdulni a gyermek érdekében. Megfelelő kompetenciájú szakembert kell keresni.

Érdemes először helyben körülnézni, mert lehet, hogy egy hosszabb folyamat lesz mire választ kapunk a kérdéseinkre.

Szakértő kompetenciák

  • Tanulási nehézség (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) azonosítása - gyógypedagógus logopédus
  • ADHD, Autizmus egyéb idegrendszeri eltérés diagnosztikája - gyermek- és ifjúságpszichiáter, klinikai szakpszichológus
  • Magatartási, viselkedési nehézségek, zavarok szupportív azonosítása - klinikai szakpszichológus
  • Szociális, társas és kommunikációs képesség felmérése - gyógypedagógus (szakirányok alapján specializálva)
  • Pszichológiai tesztfelvétel - klinikai szakpszichológus vagy pszichológus
  • Kommunikációs és beszédproblémák - gyógypedagógus logopédus

ADHD - egy család története

Amikor szembesültem vele, hogy a gyermekem „jó” akar lenni, de nem tudja megcsinálni, amikor jól akar teljesíteni, de nem tud figyelni akkor, majdnem megszakadt a szívem, tudtam segítenem kellett Neki.

neuro-tech_1.jpg

Egy ADHD-s (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) gyermek szüleinek lenni nem könnyű feladat, az anyai, apai szeret és gondoskodás mellett szakemberré is kell válni. Így fogalmazott egy édesanya, akinek mindkét – jelenleg alsó tagozatos – gyermeke figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral küzd. Már a kora gyermekkorban jelentkező, egész életen át tartó neuropszichiátriai tünetegyüttes jellemzői a figyelemzavar, az impulzivitás és a hiperaktivitás. Mint mondta, azért meséli el a történetüket, mert sok családot érint ez. A szülők kétségek között gyötrődnek, nem tudják mit rontottak el. Hogyan, miért lett agresszív a gyermekük, akit az iskolai közösség kirekeszt, a fel nem ismert probléma miatt pedagógus pedig az utolsó padba ültet. Pedig van megoldás.

„Máté már az óvodában is problémás volt – kezdte történetét az anyuka. Volt olyan kisgyermek akivel felnőtt felügyelete nélkül nem maradhatott a együtt. Ha valami nem úgy történt, ahogy az szerinte elvárható lett volna, akkor dühös lett. Csapkodott, borogatott, csillapíthatatlan hisztériával reagált. Mivel erős fizikumú, attól rettegtünk, hogy ha csak meglök egy kisebbet, abból komoly baj lehet. Óvodás korától arra tanítottuk, neveltük, hogy ne verekedjen, ne lökdösődjön, fogja vissza magát. Erre sokszor képtelen volt, és utólag már tudjuk, hogy elvárásunkkal visszaszorítottuk a dühét, ami még jobban generálta az impulzivitását.”

Mint mondta, az óvónők, később a pedagógusok naponta panaszkodtak, és a szülőtársak sem nézték jó szemmelimpulsivity.jpg az egyik pillanatról a másikra felszínre törő érthetetlen agressziót. Nem szerették, ha gyermekük ezzel a problémás, állandó kockázatot, veszélyt jelentő társukkal van együtt. Akkor még a szülők sem nem tudták, hogy ADHD-val állnak szemben, amelynek éppen az az egyik tünete, hogy a gyermek nehezen tartja kordában az indulatait, dühkitöréssel reagál a nem várt helyzetekre. A környezetet elriasztja ez a viselkedés, csakhogy az ADHD-val érintett gyermek nem tehet róla, a környezet meglátása szerint ő egy rossz gyerek. A rendellenes reakció ugyanis az agyból indul. Az ADHD-soknál a normálistól eltér az idegsejtek egymás közötti kommunikációja a figyelemért, aktivitásszabályozásért és impulzuskontrollért felelős homloklebenyi területeken.  

„Otthon arra törekedtünk, hogy ne alakuljanak ki olyan helyzetek, amelyek konfliktushoz vezetnek. A férjem kereteket, szabályokat állított fel, most már tudjuk, hogy ennél jobbat nem is tehetett volna.”   

Kriszti arra kérte az óvodapedagógust, kezdeményezze, vizsgálják meg Máté iskolaérettségét. A nevelési tanácsadóban azt mondták, látszik, hogy a gyerek impulzív, a figyelemmel is problémái vannak, de tanulási nehézségre utaló jel nincs. Így került Máté iskolába. Ott folytatódott a probléma, ha valami nem tetszett neki, felborogatta a padokat, betörte a szertárajtót, dörömbölt a tanárinál. Ha lenyugodott, ő volt a tanító néni kedvence. „Döbbenetes beszélgetés volt, amikor megkérdeztem a gyermekemet, hogy mit érez, amikor jön a düh. Azt mondta, anya, itt a gyomromban kezdődik, innen jön föl, és nem tudom megfogni. Így fogalmazta meg nyolc évesen. Éreztem, hogy segítségre van szüksége, de már ott tartottam, hogy nekem is. Közben a kicsinél is jelentkeztek a tünetek.”

Máté testvére mindig nyüzsgött, mindig mindenhol ott volt, mindenről tudni akart, azonnal volt véleménye, és egyetlen mondatot sem lehetett befejezni anélkül, hogy ő bele ne szólt volna. Ő is dühöngött, bár nem verekedett. Ezek is tipikus tünetek. Ő az a kisgyermek, akit a környezet imád a cserfességéért, de vele élni elképesztő fárasztó, a folyamatos nyüzsgése miatt.

„Ekkor már tényleg azt éreztem, hogy én ehhez kevés vagyok. Mátéval a protokoll szerint vissza kellett mennünk a nevelési tanácsadóba, ahol átlagon felüli intelligencia szintet, és mélyen átlagon aluli kognitív tesztet produkált. Tehetséggondozást ajánlottak, közben felhívták a figyelmem, hogy mennyire impulzív, koncentráció zavarral, és hangtévesztéssel küzd. Az írásán is látszottak a klasszikus problémák. Nem húzta át a „t” betűt, nem rakta ki a pontokat, ékezeteket, három sort nem volt türelme elolvasni.  Éreztem, hogy így nem lehet tehetséggondozásra menni.”

Máté egyre nehezebben élte meg a dührohamait, lelkiismeret furdalása volt miatta. A nagymamájának sírva panaszolta, hogy nagyon szeretné megtenni amit anya kér, de nem tudja, nem képes rá. Jelentkeztek a szorongás tünetei, egyre gyakoribbá vált az esti sírás. Az anyuka által kezdeményezett pszichológusi vizsgálaton rosszabb eredményeket produkált, mint a nevelési tanácsadóban. A szakember mondta ki először, hogy ADHD-re gyanakszik, és gyógyszeres kezelést javasol.

„Azonnal eldöntöttük, a mi gyerekünk nem fog gyógyszert szedni. Aztán eljutottunk Budapesten dr. Madarassy-Szűcs Anna doktornőhöz aki egyértelműen megállapította az ADHD-t Máténál. nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy vidéken, a fővárostól több, mint 100 kilométerre élünk, de lépnünk kellett.”

Budapesten is gyógyszeres kezelést ajánlottak Máténak. A család nehéz döntés elé került, hiszen a dührohamot kezelő új technikákra, kommunikációs módszerekre készült, de semmiképpen nem egy idegrendszerre ható gyógyszer szedésére. 

adhd-activities-1.jpg„Szinte mindenki le akart beszélni róla. A családtagok, ismerősök azzal érveltek, hogy ez a szer függőséget okoz, leszedálja Mátét. Akkora már tudtam és értettem, hogy normális esetben a homloklebeny segít minket abban, hogy világosan gondolkodjunk, ne ösztönösen reagáljunk, de az ADHD-soknál ez hibásan működik, a megváltozott ingerületátvitelt az idegsejtek közötti jel átvivő anyag zavara okozza. A gyógyszer ezeket a kapcsolatokat építi újra. Beszélgettem Mátéval erről, mindezt elmondtam neki a saját szintjén. Én már hajlottam arra, hogy félreteszem az előítéletem, nem kínzom a gyermekem, akinek addigra az órai teljesítménye, a dolgozatokra kapott rossz jegyek is frusztrációt okoztak. Máté tudta, hogy sokkal többre képes, állapota megakadályozta abban, hogy a tudását felszínre hozza. Azt mondta: anya vágjunk bele. Kiváltottuk a gyógyszert. ”

A reakció szinte azonnali volt, minimalizálódtak a dühöngések, az órákon aktív lett, türelmesen és szépen ír, már nem hagyja el a „t” betűről a vonalat, az „e” betűről az ékezetet. Karácsony óta a harmadik regényt olvassa ki. Megszűntek a szorongások és a koncentrációs nehézségek. Már vannak barátai, akik elfogadják a meghívását, és őt is hívják magukhoz. 

„A kisebbik fiamnál is megállapították az ADHD-t, sőt az is kiderült, hogy az édesapjuk is ezzel az zavarral él. Neki felnőtt férfiként sok vívódás árán sikerült rávenni magát, hogy szakember segítségét kérje, ez ahogy ő most már megfogalmazza, ez nem lehet büszkeség kérdése. Az ADHD ugyanis genetikai alapú, örökölhető rendellenesség. Ez a tudat egyrészről ad egy feloldozást, megerősít abban, hogy nem mi rontottuk el a nevelést. Másrészről viszont megjelenik az önmarcangolás, hogy mit kapott tőlem, mit adtam át a gyermekemnek.”

Kriszti elmesélte, hogy a gyógyszer nem tesz csodákat, sajátos életvezetésre amellett is szükség van. Nagyon jól működik a jutalmazási rendszer, a kognitív viselkedés terápia és annak elfogadása hogy ezeknek a gyermekeknek fontos, hogy egyszerű szabályok, keretek között éljenek és mindezzel együtt feltétel nélkül szeressék Őket.

Az ADHD-s gyerek nagyon nehezen strukturálják az időt, nem tudják jól egymásra építeni a tevékenységsorokat sem.

„Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, olyan egyszerű feladat, mint a felöltözés sorrendje is nehézséget jelenthet. Ez nálunk egyszerűen nem ment, ott kellett ülnöm, és minden egyes ruhadarabot egyesével odaadnom. Úgy döntöttem, én ezzel nem küzdök, most olyan sorrendbe teszem egymásra a ruhákat, amilyen sorrendben fel kell venni azokat. Ez egy idő után bevésődik, és akkor már nem lesz szükség a segítségemre, de most még nem küldhetném el a gyerekem mondjuk sítáborba.”

Krisztinek sokat segített, hogy beszél a problémájáról, meggyőződése, hogy a családnak az iskolával, a pedagógussal, az edzővel együttműködve kell megteremteni a gyermek számára megfelelő és minőségű mindennapokat azért, hogy a szorongást, a kirekesztettséget a boldog gyermekkor és a problémát kezelni képes felnőttélet váltsa fel.     

adhd_bed_770.jpg

ADHD-s szülőként a gyerek nevelés nem lehet ösztönös, sokkal inkább szakértőként kell viselkedni. A tünetek jelentkezésétől, a segítség kérésen és elfogadásán át a terápia alkalmazásáig az út nagyon nehéz. Rengeteg kérdés, megingás és aggodalom jellemzi. Az utat mindenkinek a saját ritmusában kell járnia. Mi a gyógyszerrel kiegészített kognitív viselkedés terápiás utat választottuk. Most működik, tulajdonképpen siker történet. Ezzel együtt tele vagyok aggodalommal és minden nap felteszem magamnak a kérdést, hogy biztosan jól döntöttünk-e, aztán meglátom a gyermekem csillogó szemét amikor piros pontot kap, vagy az osztály legjobb matek dolgozatát írja… ilyenkor nincs dilemma, jó úton vagyunk. Az, hogy mi lesz, hogy lesz két-három év múlva nem tudom, de azt tudom, érzem, hogy édesanyaként mindent meg kell tennünk azért, hogy gyermekem boldog és felszabadult legyen!

Tudjuk a férjemmel, hogy ez egy kihívásokkal teli út kezdete, ahol összefogással, elfogadással és sok szeretettel kell együtt járnunk!

Mi az a DSZIT terápia?

Ahol a gyermek játszva fejlődik...

Mi is az a DSZIT? (A DSZIT  a Dinamikus szenzoros integrációs terápia rövidítése)

A gyermekek számára változatos sokféle tevékenységet felkínáló kreatív, fantáziadús, örömet okozó terápiás hatású játékfolyamat, mely Ayres módszerén alapul. Nem előre meghatározott feladatsorok gyakorlása zajlik. Központi eleme az örömteli játék. A gyermek saját megoldásainak megtalálását ösztönzi a terapeuta, ez által az idegrendszeri beágyazódás hatékonyabb és hosszútávon fenntartható. 

img_8480.jpg

Célja: az idegrendszer érlelése különböző speciális eszközökkel.

A terapeuta olyan terápiás környezetet hoz létre, melyben maximális teret biztosít a gyermekek belső indíttatásából fakadó mozgása, érzékszervi tapasztalatszerzése számára. A felhasznált eszközök révén, a gyermekek számára olyan ingerlő környezetet biztosít, melyben az éretlen idegrendszerű, testrészeit nehezen koordináló, kudarcokhoz szokott gyermek hamar kedvet kap, hogy részt vegyen ebben a változatos, intenzív, dinamikus játékban.img_8466.jpg

A DSZIT órák változatos játékeszközökkel felszerelt teremben zajlanak, melyben megtalálhatók hinták, csúszdák, mászókák, billenő eszközök, kis és nagy labdák, alagutak, golyófürdők, gördeszkák. stb. Csupa olyan játékszer, amely az egyensúlyi és a taktilis érzékelés számára nyújt ingereket.

A gyermek hintázik, pörög, egyensúlyozik, lendül vagy épp ellenkezőleg csendben ringatózik és álmodozik a hálóban. A mozgás mellett, fejlesztő játékok, mondókák, énekek, hangszerek segítik a gyermek fejlesztését, fejlődését. 

Mit fejleszt a DSZIT, min alapszik a terápia?

A DSZIT a taktilis és egyensúlyérzék ingerlésén keresztül támogatja és segíti az idegrendszer érését.

img_8469.jpgFejleszti és pontosítja

  • a nagy mozgásokat,
  • a szem- kéz koordinációt,
  • a finommotorikát,
  • a tér, irány és formaészlelést.

Fejlődik a gyermekek:

  • figyelmi kapacitása,
  • önkifejező képessége,
  • önszabályozása,
  • érzelmi kiegyensúlyozottsága.

Segíti, hogy kialakuljon a szociális viselkedés, szabálytudat. Javítja az agyféltekék közötti kapcsolatot, így megelőzhető a későbbi magatartási, tanulási probléma.

A terápia elősegíti a koraszülött gyermekek idegrendszeri érését, segíti azokat a gyermekeket, akik figyelem és tanulási problémákkal küzdenek, megkésett beszédfejlődésűek, egyensúly és mozgáskoordinációs zavarral, szenzoros feldolgozási zavarral rendelkeznek, bátortalanok, nehezebben kapcsolódnak társaikhoz vagy mozgásában ügyetlen, esetleg ennek az ellenkezője túl merész és nem érzékeli a veszélyt.

Kiegészítő terápiaként segíthet autizmus, ADHD, étkezési problémák, halmozott sérülések, szorongás és viselkedési problémák esetében.

 

Bővebb információ: www. dszit. hu oldalon

  • Szakirodalom: 
  • Szvatkó Anna: Billenések
  • Ulla Kiesling: Szenzoros integrációs terápia mint dialógus

 

Más típusú szülőség…

Az eltérő idegrendszeri fejlődésmenettel (ADHD, AUTIZMUS, DISZ-ek) élő gyermekekkel az élet sokszor extrém kihívásokkal jár. Nincsenek igazán generációs mintáink az érintett gyermekek nevelése kapcsán.

 

A család alapegysége a társadalomnak, a gazdaságnak és a jövőnek. A legnagyobb természetességgel állunk neki a családalapításnak, hiszen több millió ember tette ezt már előttünk, nekünk miért ne sikerülne. Párt választani, összeházasodni és gyermeket vállalni az élet természetes velejárója és ezzel együtt az élet igazi kihívása is… az azért igazságtalanság, hogy erre menet közben jövünk rá.

Az eltérő idegrendszeri fejlődésmenettel (ADHD, AUTIZMUS, DISZ-ek) élő gyermekekkel az élet sokszor extrém kihívásokkal jár. Nincsenek igazán generációs mintáink az érintett gyermekek nevelése kapcsán. Szülőnek lenni nagy kihívás, ezt tudjuk, ADHD-val, Autizmussal vagy egyéb nehézséggel élő gyermekek esetén ez igazi erőpróba. Erőpróba a párkapcsolat terén, erőpróba a családi kapcsolatokban és ha közösségbe kerül a gyermek, igazi erőpróba az integráció is.

stones-6218330_960_720.jpgSokszor érezzük úgy, hogy csak éljük túl a mai napot is, csak legyünk túl rajta és aludjunk végre - holnap hátha könnyebb lesz. Azonban a mi esetünkben, ha nem találjuk meg a megfelelő eszközöket, fejlesztést és szakembert, akkor csekély eséllyel lesz változás magától. Vallom, hogy ez más típusú  szülőség. Tudatosabb, türelmesebb, intenzívebb és persze fárasztóbb. Amikor rendszeresen azt érezzük a napok végén, hogy teljesen kimerültünk és szinte pihenés reggel munkába menni, akkor nagy eséllyel érintettséggel élünk. Amikor azt érezzük, hogy a nevelési elveink csődöt mondtak, vagy nem érjük el azt a hatást, amit szeretnénk, érdemes elgondolkozni azon, hogy segítséget kérjünk. Mi, akik sikerekkel kikövezett utat járunk az atipikus idegrendszerrel élő gyermekeinkkel, már megtaláltunk bevált módszereket, vannak mellettünk segítők és ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb családi, közösségi életet éljünk.

Minden módszer és szakértő támogatás sikerességének alapja a család. A családi rendszer működése a gyermekeinkben nagyon megmutatkozik. Olyanok a gyermekek mint a lakmusz papír, gyorsan reagálnak az otthoni működésre, az otthoni hangulatra, a szülői viselkedésre. Szerintem nem létezik olyan család, ahol minden tökéletes. Vallom, nem is kell erre törekednünk, de tudnunk érdemes, hogy a szülői minta, viselkedés és érzésvilág a gyermekünkbe áthelyeződik. Az eltérő idegrendszerű gyermekek reakciója intenzívebb és érzékenyebbek a családi hatásokra. Mindezek tükrében érzem, tapasztalom, hogy mekkora szülői kihívást jelent az érintett gyermekek nevelése.

Kihívás, mert mint mondtam érzékenyebbek és intenzívebbek az eltérő idegrendszeri fejlődésfamiliamaos.jpg menetet mutató gyermekek. Kihívás, mert nincsenek családi mintáink, arra vonatkozóan hogyan neveljük az eltérő idegrendszeri fejlődéssel élő gyermekünket. Nekünk tanulnunk kell a más típusú szülőséget. További kihívás, hogy nincsenek „konzerv” megoldások, ami nálunk működik az másnál csak átformálva tud működni. Vannak módszerek és technikák, de ezeket adaptálni kell a családi rendszerbe, hogy működjön nálunk is és onnan pedig adaptálni kell a gyermek közösségeibe például az iskolába. Ha érintett gyermeket nevelünk el kell fogadnunk azt, hogy nem lehet fejlesztésekre hordva azt remélnünk, hogy a szakember „megjavítja” gyermekünk viselkedését, reakcióit. El kell fogadnunk azt, hogy a családi rendszer működésébe is be kell emelni technikákat, módszereket, ezeket otthon is alkalmazni kell. Ahogy ezt el tudjuk fogadni, ahogy a szakember támogatása mellett ezt elkezdjük bevezetni az otthoni működésbe és elkezd hatni, megérezzük, hogy a mi utunkra is kerülnek siker kövek.

Nálunk a NeuroHarmónia Fejlesztő Központba a szakemberek mindig adnak „házi” feladatokat a szülőknek is, az egyéni fejlesztési tervekben külön fejezetbe írják a szakembereink a szülők otthoni feladatait. Ezzel együtt fontos megtalálnunk az egyensúlyt is, maradjunk a gyermekünk szülője, szeressük és engedjük meg magunknak a tökéletlen tökéletességet, de keressük meg azokat a pontokat, ahol a családi rendszerünket is érdemes tudatosan fejleszteni.

Hiszem, hogy összefogással, együttműködéssel tudatossággal és sok-sok szeretettel tudjuk igazán támogatni ADHD-val, Autizmussal vagy egyéb idegrendszeri eltéréssel élő gyermekeinket!

Beszédindítás... tendencia, vagy probléma a megkésett beszéd?

A beszédprodukció, a kifejező (expresszív) beszéd kezdete tipikus nyelvfejlődés esetén 10-18 hónap közé tehető. Így tehát 18 hónapos korig a beszéd megindulásának késése nem szokatlan. Az enyhébb beszédfejlődés késésénél („late talk”) némi kitolódásra számíthatunk a beszéd kezdetét illetően. A korszerűbb értelmezés szerint a késői beszéd azokat a gyermekeket érintik, akik két éves korukra nem rendelkeznek 50 szavas kifejező szókinccsel.

Megkülönböztetünk beszéd késést és beszéd zavart.

A beszéd késés esetén a gyermek 6-12 hónapos lemaradását akár tökéletesen behozza és felzárkózik a társaihoz. A megkésett beszéd megindulása után, azonban a beszéd tipikus ütemben tud fejlődni és ugyanazokon a szakaszokon mennek végig a gyermekek, mint azon társaik, akiknél időben beindult a beszéd. Az időbeli határokat megkülönböztetik a lányoknál és a fiúknál, de a legfelső határ 2,5 éves korra tehető.

A beszédzavar esetében nem csak időbeli, de strukturális eltérés is mutatkozik, amelynek hátterében az idegrendszer érintettsége áll. Ebben az esetben komplexebb terápiára van szükség (mozgásterápia, logopédia, gyógypedagógiai fejlesztés). A beszéd zavar esetén nem behozható lemaradás keletkezik a gyermek nyelvi fejlődése során. 

Így tehát a megkésett beszédfejlődés az enyhébb forma, melynél időbeli eltérés mutatkozik, amit fejlesztéssel, logopédiai terápiával a megfelelő nyelvi fejlettségi szint elérhető a gyermeknél. A beszédzavar struktúrális eltérés, melynek hátterében idegrendszeri eltérés van ezért ennek fejlesztése komplex beszédindító terápiával történik.

 Hogyan segít a beszédindító terápia

A beszédindító terápia, mint fejlesztő eszköz azoknak a nem,- vagy alig beszélő gyermeket nevelő családoknaknyújt segítséget, amelyekben az érintett gyermekeknek 2,5-3 éves kora után sem indul a beszéde, vagy beszédük közeli környezetük számára is alig érthető. img_8311.JPG

A terápia során szorosan együttműködünk a szülővel azaz a szülő kíséri a gyermeket a terápián. A fejlesztő szakember gyermekközpontú légkört teremt bábokkal, énekelve- mondókázva, mozgás kíséretében vonjuk be őket közös tevékenységekbe. A gyermek szempontjából ez egy közös móka apával-anyával a társakkal és a fejlesztő szakemberrel. A beszédindítás szempontjából viszont ez egy tudatosan felépített fejlesztés, amelyet a szülők otthon is alkalmazva hatékonyabb, eredményesebb fejlesztést érhetnek el. 

Heti kétszer, fél órában vesznek részt a gyermekek a foglalkozásokon kiscsoportos terápiás formában. 

A terápia egy komplex folyamat, melynek célja a beszédindítás és az ehhez szükséges készségek kialakítása, így szerepet kap benne többek között a hallási figyelem, a nagymozgások, a finommotorika fejlesztése, a saját testen, térben való tájékozódás képességeinek fejlesztése, valamint az emlékezetfejlesztés is. A terápia során cselekvésben és cselekedtetésben gondolkodunk és tervezünk, hogy a foglalkozás során felkeltsük és megtartsuk a gyermek figyelmét és kommunikációra, beszédre késztessük.

 

 

8 ok, amiért az ADHD-s felnőttek hülyének érzik magukat

adhd_felnott.jpghttps://untappedbrilliance.com/8-reasons-why-adults-with-adhd-feel-stupid/

 

Nem szeretem a "hülye" szót, de azért ragaszkodtam hozzá a címben, mert sok ADHD-s ember így jellemzi önmagát. Az ADHD-sok, akikkel eddig találkoztam, többnyire találékonyak, intelligensek, éleselméjűek, humorosak és szinte kivétel nélkül a társaság középpontjai. Mi okozhatja mégis ezt a nyilvánvalóan nagy eltérést az önleírás és a tények között. Mégis miért érzik magukat hülyének az ADHD-val élők?

1) Tanulmányi sikerekimages.png

Az ADHD nem tanulási zavar, de egyike azoknak az idegrendszeri sajátosságoknak, amelyek megnehezíthetik a tanulást. A küzdelem az osztályteremben való figyelemmel, memóriával, szervező képességekkel, problémákkal egyúttal azt is jelenti, hogy az ilyen idegrendszerű gyerekeknek nehezebb jó osztályzatokat szerezni. Sajnos jelen társadalmi és oktatási rendszerünk, még mindig a tanulmányi eredményekből eredezteti az intelligencia megítélését, mely nagy terhet ró az ADHD-val élő gyermekekre és később kihat a felnőtt életükre is.

2) Tanulási zavarok

Az ADHD-val élők mintegy 40 százaléka tanulási nehézségekkel rendelkezik. Körülbelül 20 százalékuk diszlexiás, és számos - akár felnőttnél - egynél több együttes tanulási zavar van, amelyek nehézségeket okozhatnak az olvasás, az írás, a számolás során, valamint a vizuális vagy hallási észlelési feladatoknál. Ha ezeket gyermek korban nem fejlesztjük, fenn marad felnőtt korban is és gondot, nehézséget okoz a munkahelyen is.

3) Viselkedés az iskolában

Az energikus, pörgős diákok akik nem tudnak nyugodtan ülni vagy abbahagyni a csacsogást, gyakran összetűzésbe kerülnek a tanáraikkal. Bár ez nem azt jelenti, hogy „hülyék”, a rendszer felkészületlensége és főként eszköztelensége miatt, gyakran mégis érezhetik így. Az energikusság, pörgés fenn marad felnőtt korban is igazán nagy munkabírásúak az ADHD-s emberek, de nehezítés is a munkahelyi környezetben, mert a környezet számára sokszor követhetetlen az ADHD-s tempó.

4) Egyszerű feladatok

Az ADHD-sok általában olyan dolgokkal küzdenek, amelyeket más emberek egyszerűnek találnak; például időben megjelenni egy találkozón, megtervezni egy étkezést, emlékezni arra, hogy hova tettük a kulcsunkat vagy, hogy melyik napon vigyük ki a szemetest.

Úgy tűnik, hogy a narratíva, valahogy így szól: "Ha nem tudok ilyen egyszerű dolgokat sem rendesen végigcsinálni, akkor biztosan hülye vagyok". Cáfolatként gondoljunk csak azokra a professzorokra, akiknek a nevük előtt akár több doktori, vagy tudományos fokozat van, mégis küzdenek egy darab pirítós elkészítésével. 

5) Visszaemlékezni

Az ADHD-sok gyakran küzdenek, hogy megtalálják a megfelelő szavakat. Ennek semmi köze az okossághoz vagy a tudáshoz; ez információ-visszahívási probléma. A jó hír az, hogy ezen lehet javítani érdemes, mert ez az a nehézség ami alapján gyorsan kialakulhat az emberben a, de hülye vagyok érzés, gondolat..

6) Érdekes témák

Az ADHD-sok általában nagyon tájékozottak; vérbeli élethosszig tanulók, azonban csak olyan dolgokra emlékeznek, amelyek érdeklik őket. Ha egy partin vagy, és egy bizonyos általános témát vitatsz meg, ami unalmas számodra, akkor lehet, hogy nem tudsz hozzájárulni.

7) Általános ismeretek

Ha tanulási nehézségei vannak, sok időt és energiát fordíthat az iskolai dolgok megtanulására, és nem marad agyterület az általános ismeretek számára. Ez velem történt; annyi időt töltöttem az olvasással és a helyesírással, hogy az általános tudásom rendkívül lecsökkent. Általában ez akkor javul, ha kijövünk az akadémiai környezetből.

8) Kivel töltöd az időt

Észrevetted, hogy amikor bizonyos emberekkel töltesz időt, okosnak, élesnek és viccesnek érzed magad? Akkor más emberekkel (talán olyanokkal, akiket kritikusnak vagy ítélkezõnek tart), „hülyének” érzed magad? Ez nem a fantáziád. A kutatók azt találták, hogy azok az emberek, akikkel időt töltesz, befolyásolják a beszélgetést. Óvatosan válassza ki barátait és romantikus partnereit. Olyan emberekkel érdemes időt tölteni, akik természetesen kihozzák a legjobbakat belőlünk.

Mit tehetsz, hogy ne érezd magad hülyének?

  1. Ne hívd magad hülyének, hangosan vagy csendesen magadnak sem.
  2. Az intelligencia sokkal változatosabb, mint ami egy IQ teszten látszik. Ha „hülyének” érzed magad, mert nem tanultál jól az iskolában vagy bármilyen más okból, nézd meg Dr. Howard Gardner elméletét a többszörös intelligenciáról. Megállapította, hogy 8 féle intelligencia létezik. Lehet, hogy ez nagyon releváns számodra.
  3. Koncentrálj arra, amiben jó vagy! Mivel az ADHD-s emberek gyakran küzdenek az alapokkal, küzdelmi gondolkodásmódot alakítanak ki. Ez azt jelenti, hogy nem értékeli azt, ami könnyen megjön. Azonban itt rejlenek erősségei és adottságai. Szánj minél több időt ezekre a dolgokra! Érezd magad értékesnek!
  4. Gyakran a „butaság” érzése alacsony önértékeléssel függ össze. Ajánlom számodra Patrick Fanning és Matthew McKay ‘önbecsülés’ című könyvét.

 

 

Életképek az ADHD-s mindennapokból

Vasárnap esti verstanulás

 

Idén 12 éves lesz a gyermekünk rendkívül okos, szuper képességű gyermek, aki képes a gyors tanulásra. Vasárnap este 18 óra magasságában jelezte, hogy 6 versszakot meg kell tanulnia a János vitéz című versből. ADHD-s, hát halogatta a feladatot, míg egyszer csak derült égből villámcsapásként áthúzta a vasárnap esti terveimet. Sebaj felfújtam magam, lejjebb kapcsoltam az étel alatt a főzőlapot és felkészültem egy hosszú csatára - nem az első ilyen esetünk. Nem tudok mást tenni, támogatást kell adnom a vers tanuláshoz.unnamed.jpg

Hihetetlen erővel állt ellen, hogy miért, hogyan nem fogja tudni megtanulni. Egyébként dicséretes ötös irodalomból, vagyis nagyon is képes rá. Nem adtam a bástyáimat, kitartottam, megtanuljuk, elkezdtem a strófákat felolvasni neki, várva, hogy visszamondja. Nem is várta meg, hogy egy-egy sor végére érjek egyből és azonnal ismételni akarta, persze, hogy nem ment. Közel 1 órámba telt mire átment, hogyha lassít azzal gyorsabb eredményre fog jutni.

Elkezdtem vívódni azon, hogy nagy fiú már, ennek mennie kell egyedül is. A figyelemhiányos zavarban is kell lennie egy határnak, hogy mi az amit elvárhatunk? Meddig lehet hivatkozási alap ez az állapot? Győzött az anyai szeretet, közösen megoldjuk nem adtam a bástyáimat.

Fokozódó ellenállás, hihetetlen szenvedés következett, fetrengés az ágyon, az ülve tanulás nem opció. Játék mindennel, ajtóval, zoknival, berendezési tárgyakkal. Ahogy egyre több tárgy került az ágyra velük úgy jelent meg egyre több kifogás is. "Éhes vagyok, álmos vagyok, fáj a fejem, nem is holnapra kell tudni, nem tudom megtanulni, én vagyok a leghülyébb gyerek a világon!" Hátha anya kibillen és feladja, de nem adtam a bástyáimat. Aztán bevetette a tuti ászt, az „Én ADHD-s vagyok, vagyis ez nem megy!”

Nehéz ezt hallani, mert valóban az ADHD egy nehezített pálya, de ez nem lehet mindenre magyarázat és vajon ki képes felmérni, hogy hol a határ? Még másnap is érzem ennek a feszültségét.

A sírásig tolta az én éhes vagyok mantrát. Ekkor eszembe jutottak a kezelő orvosunk által mondottak, az ADHD-s teljesen kizökken, kiborul ha éhes, ekkor egy újabb sor megtanulása után, vacsora következett.

Vacsorával helyrebillent a vércukorszintje vissza térértünk a vershez. Ezen a ponton az járt a fejemben, hogy most már teljesen elvethetem az estére tervezett feladatokat. Éreztem a feszültség erősödését magamban, de nem adom fel, nem adhatom…

Ezen a ponton már kritizálta a költőt, hogy miért kell így fogalmazni, miért írt ilyen hosszú verset és hogy ezt neki miért is kell megtanulni? Ekkor már az ágya alól intézte hozzám a gondolatait és nyomokban a verssorokat.

Volt az a pont 8 óra után ahol megkértem Apát, hogy szálljon be a folyamatba, ez a váltás és apa határozottsága új keretet és ezáltal lendületet adott. Kijöttem a szobából, hogy rendezzem a konyhánk elmaradt dolgait.

Megtanulta a verset, a képességeit megcáfoló indokolatlanul hosszú idő alatt. Reggel gyönyörűen felmondta a verset még otthon, az iskolában ötöst kapott és nagyon büszke volt az elért eredmény(ünk)re.

Miért sikerült? Mik az én bástyáim?

  • A legfontosabb az elfogadó szeretet és a humor;
  • A következetes viselkedés, hogy kitartóan nyomtam a közös célt ;
  • Az Ő képességeibe vetett hitem. Mindened adott ahhoz, hogy ezt a verset megtanuld, ha az akaratodat ennek szolgálatába állítod, ahelyett hogy érvelsz a megtanulása ellen, már régen túl lennék rajta;
  • A negyedik pedig, hogy merjünk segítséget kérni amikor az erőnk/türelmünk végéhez értünk. Sokszor mondjuk ugyan, hogy nem kell mindennel egyedül megküzdeni, de ezt nem mindig sikerül megvalósítani.

Sokszor csak mi szülők tudjuk, mennyi-mennyi energia van a gyermekeink iskolai teljesítménye mögött, ha pedig ADHD-s gyermekünk van akkor e mellett fokozott feszültség is jelen van.

Ez a történet gyönyörűen példázza, az ADHD-s gyermekek működését és a könnyebb ellenállás irányába való törekvés vágyát. Megfelelő keretrendszerrel és kitartó munkával az esetükben a legnagyobb erősségbe fordítható ez át: elképesztő lelkesedésbe és motivációba, ami pedig hosszútávon garancia lehet egy egészséges, motivált, kreatív felnőtt személyiség kialakulására.

süti beállítások módosítása