A spektrum szemlélet

A gyermekpszichiátria szó sokak számára ijesztően hangzó, súlyos betegségekkel foglalkozó orvosi szakágat sugall. A valóságban azonban az idegrendszeri működésről, és így a pszichiátriai kórképekről való gondolkozásunk sokat finomodott az elmúlt évtizedek során. A változás egyik motorja, hogy a korábbi kategorizáló nézőpontot fokozatosan felváltja, kiegészíti a dimenzionális, spektrumok mentén történő megközelítés. 

Előbbi szemlélet alapján a mentális rendellenességek a normális tartományától eltérő állapokat jelölnek. A mentális eltérés mint kategória, a normalitástól való minőségileg és mennyiségileg is eltérő idegrendszeri működést jelenti. 

A spektrum szemlélet az eltérő idegrendszeri működésekre ritkább, egyedibb olykor szélsőséges normalitásként tekint, ahol az eltérés nem a működés mikéntjében, hanem a megnyilvánulás fokozatában érhető tetten. Az eltérés egy ponton túl, nehézséget jelenthet az adott gyermeknek, így az eltérő idegrendszeri működés minél pontosabb megismerése a kulcs a viselkedés rendezéséhez, és a gyermek támogatásához. 

Miben segít a gyerkmekpszichiátria?

Ahogy az erdő állatai sem egyformák - hiszen az elefánttól nem várhatjuk el, hogy fára másszon, míg a majomnál ez természetes - úgy a különféle működésű gyermekek is különféle megoldásokat kívánnak. A gyermekpszichiátriának többek közt ezek felderítése, megértése és a megértésen keresztül a családok, gyermekek megsegítése a célja, felkarolja a sokszínűséget annak minden kihívásával és különlegességével együtt.