Mennyire alakították át a nevelési eszköztárat az elmúlt évtizedek? A válasz egyértelműen az, hogy nagyon - bár a szüleink és nagyszüleink is újabb és újabb kihívásokat éltek meg - most valahogy ez mégis más. A 21. századi szülőségben nagy kihívás az a folyamatos és intenzív változás, amit a fejlődés eredményez. Mi magunk is kapkodjuk a fejünket és próbáljuk a legjobb megoldásokat megtalálni, de ugyan ez a változó változás hat a a fejlődésben lévő rugalmas gyermeki idegrendszerre is.

Már önmagában a szülői szerepfelfogásban való változatosság is kihívást jelent, egy-egy közösségben nagyon sokféle nevelési megközelítésű gyermek van jelen. Ez a kortárs közösségben is okoz feszültségeket, az iskolában pedig a pedagógusoknak valós kihívásokat eredményez. Otthon pedig feszültséget, amikor a gyermekünk egy társa kapcsán arra hivatkozik, hogy a másiknak megengedik a szülei, mi miért nem? 

Csak a technológiai változás okolható?

Azt kell mondjuk, hogy nem. Az élet minden területét átszövi a folyamatos változás, az ingergazdagság. Ebben az ingergazdagságban fejlődik gyermekünk idegrendszere, ez hat rá, ez is alakítja viselkedési mintázatát.Emlékezzünk csak vissza - vagy kérdezzük meg szüleinket - hogy 40 évvel ezelőtt hány féle fagylaltból lehetett választani és mekkora a kínálat ma? Vagy egyáltalán hány fagyizó volt Szekszárdon akkoriban? Vagy milyen kínálata volt egy játékboltnak és hogy áll ez ma, a mi gyermekeink esetében? És még sorolhatnám a példákat. Mi a gond ezzel? 

Igazán kezelhetnénk ezt úgy, hogy kiszélesednek a lehetőségeink, ami igaz is. Azonban ez az ingergazdagság a mi felnőtt életünk pörgését is okozza, a technológia révén szinte mindenről azonnal értesülünk és újabb és újabb igényeket generálunk magunknak.
Ez azt jelenti, hogy mi szülők is pörgünk, reggeltől lefekvésig. Ez erős minta a gyermekeink számára, akik ebbe beleszülettek. Ezzel az intenzív, ingergazdag, gyorsuló világgal versenyeznek az iskolák és a pedagógusok. A gyerekeink pedig gyors váltásra kényszerülnek az iskola és az iskolán kívüli lét között. Nem szándékom megítélni azt, hogy az oktatásunk jó vagy nem jó. Azt kell elfogadnunk, hogy most ez van, ebből kell kihoznunk a legtöbbet, közösen, a gyermekeink érdekében

Ebben meglátásom szerint van szülői feladat is, ezzel a pedagógusok egyedül nem tudnak megbirkózni

Fontos a gyermekünk és a kiegyensúlyozott családi életünk szempontjából az, hogy szülőként időben kezdjünk gyanakodni. Figyeljük gyermekünk működését, halljuk meg a környezet visszajelzéseit, gondolkozzunk el azokon. Tájékozódjunk, mik lehetnek a háttérben és kérjünk segítséget, keressünk utat az esetleges nehézségek hátterének azonosítása érdekében. 

Mikor kell gyanakodnunk szülőként?

• Ha gyermekünk nevelésébe fektetett energia, szándék és elvek nem mutatkoznak meg a gyermek viselkedésében.
• Ha a gyermekkel töltött napokon, esténként úgy érezzük magunkat, mint akin átment egy úthenger és alig várjuk hogy végre csend és béke legyen.
• Ha gyermekemnek igencsak furcsa kommunikációs, viselkedési szokásai vannak, amit nem tanítottunk neki. 
• Ha azt tapasztaljuk, hogy életkorának megfelelő szabályok betartása, alkalmazása gyermekünk számára gondot okoz és értetlenül, eszköztelenül állunk a kialakult helyzet előtt. 
• Ha gyermekünk megígéri, hogy aznap minden rendben lesz vele, mindent megtesz, de ennek ellenére a pedagógusok visszajelzése az, hogy vannak viselkedési nehézségei a gyermekünknek.
• Ha azt érezzük valami nem oké, igyekszünk szülőként a megfelelő úton tartani a családot, a gyermeket és mégis azt tapasztaljuk, érezzük, hogy gyermekünk viselkedése nem oké.

Ha fentiek felmerülnek érdemes szakember segítségét kérni, megvizsgálni van-e eltérő idegrendszeri érintettsége a gyermeknek.Hallgassunk szülői megérzésünkre és kérjünk szakértő segítséget. Milyen kockázata van ennek? Semmi...

Merre induljunk?

Érdemes konzultálni a gyermek pedagógusával - ezzel már el kezdődik a közös útkeresés, melyben a pedagógus és szülő együtt tud mozdulni a gyermek érdekében. Megfelelő kompetenciájú szakembert kell keresni.

Érdemes először helyben körülnézni, mert lehet, hogy egy hosszabb folyamat lesz mire választ kapunk a kérdéseinkre.

Szakértő kompetenciák

• Tanulási nehézség (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) azonosítása - gyógypedagógus logopédus
• ADHD, Autizmus egyéb idegrendszeri eltérés diagnosztikája - gyermek- és ifjúságpszichiáter, klinikai szakpszichológus
• Magatartási, viselkedési nehézségek, zavarok szupportív azonosítása - klinikai szakpszichológus
• Szociális, társas és kommunikációs képesség felmérése - gyógypedagógus (szakirányok alapján specializálva)
• Pszichológiai tesztfelvétel - klinikai szakpszichológus vagy pszichológus
• Kommunikációs és beszédproblémák - gyógypedagógus logopédus