Ha a piszkos lesz a keze azonnal le kell törölni? Nem szeret bizonyos állagú ételeket enni? Kezével befogja a fülét, hogy megvédje magát a zajoktól, nyugtalanná válik vagy zavart lesz a viselkedése, ha sok a zaj körülötte? Vigasztalhatatlan, ha jön a hajmosás, körömvágás? Bizonyos anyagokból készült ruhák viselésétől húzódozik? Nem szereti, ha hintáztatják vagy éppen szeret a saját tengelye körül körbe-körbe forogni?

Szülőként sokszor választjuk a kerülő megoldásokat, vagy a kompenzációt és elkezdjük a család életét ezekhez a helyzetekhez alakítani. Ezek az utak is működnek, de az idő előrehaladtával, az ingerek gyarapodásával akár kivitelezhetetlenné is válhatnak. Az érintett  gyermek, ahogy növekszik és természetes módon egyre távolabb kerül a családtól, ezen kerülőmegoldások megvalósítása már egyre nehezebbé fog válni.

Mielőtt pánikba esünk, vagy éppen legyintünk, hogy csak pici furcsaságok ezek, érdemes bevonni szakembert a tisztánlátásunk és a felmerülő kérdéseink megválaszolása érdekében. Minden beavatkozásunk, döntésünk alapja a korrekt ismeret, ami alapján megalapozottan cselekedhetünk. Gyermekünk különleges viselkedése mögött meghúzódhat szenzoros érintettség is.

Hogyan alkalmazkodunk a mindennapi szituációkhoz?

Az emberi szervezetnek állandó szenzoros visszajelzésre van szüksége ahhoz, hogy a mindenkori szituációhoz alkalmazkodni tudjon. Minden olyan cselekvésnél, ahol a tárgyhoz, eszközhöz vagy embertársunkhoz kell alkalmazkodni, szoros kapcsolat van az érzékelés és a mozgás közt. A szenzoros feldolgozásban a hallás, látás, tapintás, íz- és szagérzékelés, egyensúlyi ingerek és a saját testből, izmokból, ízületekből érkező ingerek feldolgozása is fontos szerepet játszik. Ez a szenzomotoros adaptációs készség az emberi egyedfejlődés során folyamatosan bővül, változik, finomodik. 

Mi történik akkor, ha a fejlődés során a szenzoros feldolgozás folyamatában zavar keletkezik?

A különböző érzékelési csatornákon ( pl: hallás, látás, egyensúly, tapintás) a környezetünkből illetve a testünkből érkező információk feldolgozása, a szenzoros feldolgozás színvonala alapvető jelentőségű az egyén külvilághoz való adaptációban. Ez a feldolgozási képesség alapvető szerepet játszik a gyermekek mozgás, kognitív, emocionális és szociális fejlődésében. A szenzoros feldolgozási zavar altípusai a szenzoros túlérzékenység, a csökkent szenzoros érzékenység, de megjelenhet a szenzoros élménykeresésben is.

A szenzoros feldolgozási  zavar (pl: túlérzékenység és csökkent érzékenység) érzelemszabályozási, viselkedésszabályozási nehézségeket okoz. Amikor ez az eltérés fennáll a gyermeknél, akkor az gyakran okoz a szenzomotoros integrációban, a mozgáskoordinációban, a finommotorika fejlődésének elmaradásában is eltéréseket. Így okozhat az idő előrehaladtával tanulási és társas beilleszkedési nehézségeket is a gyermekünknél.

Szenzoros feldolgozási zavar, SPD...

A szenzoros integráció fogalma Anna Jean Ayres (1972) nevéhez köthető. Az amerikai neuropszichológus kutatta először a szenzomotoros integrációs zavar és a tanulási zavarok közötti összefüggéseket. az a tünetegyüttes, amikor az érintett nem képes megfelelően feldolgozni a környezetéből vagy akár a saját szervezetéből származó ingereket. A Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia (DSZIT terápia) alappilléreként tekint Anna J. Ayres amerikai neuropszichológus által kidolgozott terápia elméletére és módszertanára. A DSZIT diagnosztika az SPD azonosítását szolgálja és két részből álló vizsgálatot jelent.

A szenzoros feldolgozási zavar gyakoribb azon gyermekeknél, ahol lassabb idegrendszeri érés tapasztalható, továbbá koraszülött gyermekek fejlődésében, aktivitászavarok (ADHD), autizmus spektrumzavarok esetén.

A DSZIT diagnosztika az szenzoros feldolgozási zavar azonosítását szolgálja és két részből álló vizsgálatot jelent.

1. Szenzoros feldolgozás rendellenességeinek szűrése és tanácsadás:

A szűrés és a szenzoros profil elkészítése konzultáció során történik. A szenzoros profil alapján tanácsadást nyújt a szakember arról, hogy a szenzoros feldolgozási nehézségek esetén, hogyan segítsünk gyermekünknek a mindennapokban. Támogatást, tanácsod ad abban hogy, hogyan előzzük meg a szenzoros túlérzékeny gyermekünk dühkitörését vagy csillapíthatatlan sírását! Valamint, hogy hogyan alakítsuk a környezetét, annak érdekében, hogy a napi rutin harmonikusabb, a bölcsődei / óvodai beilleszkedés és az iskolai élet könnyebb legyen. Különösen fontos szempont, hogy ez a kialakítás, ne okozzon gyökeres változást a környezetben és ne kelljen a szűkebb vagy tágabb közösség életét átalakítani. Ahhoz, hogy az érintett gyermek a közösségének aktív, boldog tagja lehessen, ezeket a változtatásokat harmonikusan, a közösség minden tagjának igényét is figyelembe véve, egymáshoz alkalmazkodva kell megvalósítanunk.

Ezen kérdések megválaszoláshoz nyújt segítséget, támogatást a szenzoros feldolgozási profil készítése, a szenzoros feldolgozási zavar szűrése és a hozzá kapcsolódó tanácsadás.

2. Szenzomotoros integráció vizsgálata/mozgásvizsgálat:

A vizsgálat információt ad számunkra arról, hogy az idegrendszeri érési folyamatok, a szenzoros integráció, motoros koordináció, mozgásfejlődés életkornak megfelelő ütemben történik-e. Szükséges-e mozgásterápiás megsegítése a gyermek életkorához igazodó mozgás fejlődésének? A szenzomotoros vizsgálat a reflexintegráció vizsgálatát, mozgásvizsgálatot, dominancia vizsgálatot és szenzomotoros integrációs teszt felvételét tartalmazhatja a gyermek életkorához igazítottan. 

Mikor kezdeményezzük szülőként a a gyermekünk szenzomotoros integráció vizsgálatát?

A gyors válasz az, hogy bármely gyermek számára értékes visszajelzés lehet egy ilyen vizsgálat, hiszen az életünk össztársadalmi szinten komoly változáson ment keresztül. Ez a változás sajnos sok esetben negatív irányba tereli a gyermekek idegrendszeri és mozgás fejlődését. A családok életviteléből kikerült természetes cselekvések negatívan is hatnak a gyermekeinkre. Mintegy 100 évvel ezelőtt a szüleink, szülei gyermek korban néptácoltak, énekeltek esténként, a nagyszülők történeteit hallgatták, magot szórtak a baromfiudvarban, borsót fejtettek, tésztát gyúrtak és még sorolhatnám azokat a mozgás és egyéb hatásokat, amik előnyösen és évszázadokon keresztül alakították a gyermeki idegrendszert.

Ennek kikopása a családokból biztosan hiányzik a gyermekeink idegrendszeri fejlődésében és ez nagyon sok esetben lemaradásokat eredményez. Egy mérés és a szülői tisztánlátás mindig megéri, azonban az alábbi élet helyzetekben nélkülözhetetlennek is mondható egy ilyen mérés.

Amikor nagyon indokolt a szenzomotoros vizsgálat:

• SPD érintettség esetén,
• koraszülött gyermekek prevenciós fejlődéstámogatásában;
• korai fejlődés, mozgásfejlődés késése, mozgás- és/ vagy beszédfejlődés elmaradása esetén;
• mozgáskoordinációs zavarok esetén;
• iskolaéretlenség esetén;
• tanulási nehézségek esetén;
• figyelemzavarok, a viselkedésszabályozás zavarai, aktivitászavarok (pl.: ADHD) esetén;
• lassabb idegrendszeri érés esetén; 
• autizmus spektrumzavar érintettség esetén;

Általában mindkettő vizsgálatra szükség van a teljes szenzoros diagnosztikus kép kialakításához, de a vizsgálatok külön-külön is, önállóan is adnak érdemi válaszokat. 

Tehát a szenzoros feldolgozási zavar típusai méréssel jól azonosítható, ezek:

Valamint a szenzomotoros vizsgálattal tiszta képet kaphatunk gyermekünk mozgás fejlettségéről, melyet az életkorához mérten azonosít a szakember.

A gyermekünk diagnosztikus profilja összetett, eltérő mintázatokat mutathat. A fejlődési összefüggések feltárásával kapcsolatban számos kutatás, számos megközelítés dinamikus fejlődése tapasztalható a nemzetközi és hazai szakmai életben is, mely egyértelműen az érintettek érdekeit szolgálja.

Ha felmerül a gyanú az esetleges érintettség kapcsán, vagy szülőként tisztán szeretnénk látni akkor szakember bevonását mindenképp érdemes megfontolni!