A család alapegysége a társadalomnak, a gazdaságnak és a jövőnek. A legnagyobb természetességgel állunk neki a családalapításnak, hiszen több millió ember tette ezt már előttünk, nekünk miért ne sikerülne. Párt választani, összeházasodni és gyermeket vállalni az élet természetes velejárója és ezzel együtt az élet igazi kihívása is… az azért igazságtalanság, hogy erre menet közben jövünk rá.

Az eltérő idegrendszeri fejlődésmenettel (ADHD, AUTIZMUS, DISZ-ek) élő gyermekekkel az élet sokszor extrém kihívásokkal jár. Nincsenek igazán generációs mintáink az érintett gyermekek nevelése kapcsán. Szülőnek lenni nagy kihívás, ezt tudjuk, ADHD-val, Autizmussal vagy egyéb nehézséggel élő gyermekek esetén ez igazi erőpróba. Erőpróba a párkapcsolat terén, erőpróba a családi kapcsolatokban és ha közösségbe kerül a gyermek, igazi erőpróba az integráció is.

Sokszor érezzük úgy, hogy csak éljük túl a mai napot is, csak legyünk túl rajta és aludjunk végre - holnap hátha könnyebb lesz. Azonban a mi esetünkben, ha nem találjuk meg a megfelelő eszközöket, fejlesztést és szakembert, akkor csekély eséllyel lesz változás magától. Vallom, hogy ez más típusú  szülőség. Tudatosabb, türelmesebb, intenzívebb és persze fárasztóbb. Amikor rendszeresen azt érezzük a napok végén, hogy teljesen kimerültünk és szinte pihenés reggel munkába menni, akkor nagy eséllyel érintettséggel élünk. Amikor azt érezzük, hogy a nevelési elveink csődöt mondtak, vagy nem érjük el azt a hatást, amit szeretnénk, érdemes elgondolkozni azon, hogy segítséget kérjünk. Mi, akik sikerekkel kikövezett utat járunk az atipikus idegrendszerrel élő gyermekeinkkel, már megtaláltunk bevált módszereket, vannak mellettünk segítők és ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb családi, közösségi életet éljünk.

Minden módszer és szakértő támogatás sikerességének alapja a család. A családi rendszer működése a gyermekeinkben nagyon megmutatkozik. Olyanok a gyermekek mint a lakmusz papír, gyorsan reagálnak az otthoni működésre, az otthoni hangulatra, a szülői viselkedésre. Szerintem nem létezik olyan család, ahol minden tökéletes. Vallom, nem is kell erre törekednünk, de tudnunk érdemes, hogy a szülői minta, viselkedés és érzésvilág a gyermekünkbe áthelyeződik. Az eltérő idegrendszerű gyermekek reakciója intenzívebb és érzékenyebbek a családi hatásokra. Mindezek tükrében érzem, tapasztalom, hogy mekkora szülői kihívást jelent az érintett gyermekek nevelése.

Kihívás, mert mint mondtam érzékenyebbek és intenzívebbek az eltérő idegrendszeri fejlődés menetet mutató gyermekek. Kihívás, mert nincsenek családi mintáink, arra vonatkozóan hogyan neveljük az eltérő idegrendszeri fejlődéssel élő gyermekünket. Nekünk tanulnunk kell a más típusú szülőséget. További kihívás, hogy nincsenek „konzerv” megoldások, ami nálunk működik az másnál csak átformálva tud működni. Vannak módszerek és technikák, de ezeket adaptálni kell a családi rendszerbe, hogy működjön nálunk is és onnan pedig adaptálni kell a gyermek közösségeibe például az iskolába. Ha érintett gyermeket nevelünk el kell fogadnunk azt, hogy nem lehet fejlesztésekre hordva azt remélnünk, hogy a szakember „megjavítja” gyermekünk viselkedését, reakcióit. El kell fogadnunk azt, hogy a családi rendszer működésébe is be kell emelni technikákat, módszereket, ezeket otthon is alkalmazni kell. Ahogy ezt el tudjuk fogadni, ahogy a szakember támogatása mellett ezt elkezdjük bevezetni az otthoni működésbe és elkezd hatni, megérezzük, hogy a mi utunkra is kerülnek siker kövek.

Nálunk a NeuroHarmónia Fejlesztő Központba a szakemberek mindig adnak „házi” feladatokat a szülőknek is, az egyéni fejlesztési tervekben külön fejezetbe írják a szakembereink a szülők otthoni feladatait. Ezzel együtt fontos megtalálnunk az egyensúlyt is, maradjunk a gyermekünk szülője, szeressük és engedjük meg magunknak a tökéletlen tökéletességet, de keressük meg azokat a pontokat, ahol a családi rendszerünket is érdemes tudatosan fejleszteni.

Hiszem, hogy összefogással, együttműködéssel tudatossággal és sok-sok szeretettel tudjuk igazán támogatni ADHD-val, Autizmussal vagy egyéb idegrendszeri eltéréssel élő gyermekeinket!

A beszédprodukció, a kifejező (expresszív) beszéd kezdete tipikus nyelvfejlődés esetén 10-18 hónap közé tehető. Így tehát 18 hónapos korig a beszéd megindulásának késése nem szokatlan. Az enyhébb beszédfejlődés késésénél („late talk”) némi kitolódásra számíthatunk a beszéd kezdetét illetően. A korszerűbb értelmezés szerint a késői beszéd azokat a gyermekeket érintik, akik két éves korukra nem rendelkeznek 50 szavas kifejező szókinccsel.

Megkülönböztetünk beszéd késést és beszéd zavart.

A beszéd késés esetén a gyermek 6-12 hónapos lemaradását akár tökéletesen behozza és felzárkózik a társaihoz. A megkésett beszéd megindulása után, azonban a beszéd tipikus ütemben tud fejlődni és ugyanazokon a szakaszokon mennek végig a gyermekek, mint azon társaik, akiknél időben beindult a beszéd. Az időbeli határokat megkülönböztetik a lányoknál és a fiúknál, de a legfelső határ 2,5 éves korra tehető.

A beszédzavar esetében nem csak időbeli, de strukturális eltérés is mutatkozik, amelynek hátterében az idegrendszer érintettsége áll. Ebben az esetben komplexebb terápiára van szükség (mozgásterápia, logopédia, gyógypedagógiai fejlesztés). A beszéd zavar esetén nem behozható lemaradás keletkezik a gyermek nyelvi fejlődése során. 

Így tehát a megkésett beszédfejlődés az enyhébb forma, melynél időbeli eltérés mutatkozik, amit fejlesztéssel, logopédiai terápiával a megfelelő nyelvi fejlettségi szint elérhető a gyermeknél. A beszédzavar struktúrális eltérés, melynek hátterében idegrendszeri eltérés van ezért ennek fejlesztése komplex beszédindító terápiával történik.

 Hogyan segít a beszédindító terápia

A beszédindító terápia, mint fejlesztő eszköz azoknak a nem,- vagy alig beszélő gyermeket nevelő családoknaknyújt segítséget, amelyekben az érintett gyermekeknek 2,5-3 éves kora után sem indul a beszéde, vagy beszédük közeli környezetük számára is alig érthető. 

A terápia során szorosan együttműködünk a szülővel azaz a szülő kíséri a gyermeket a terápián. A fejlesztő szakember gyermekközpontú légkört teremt bábokkal, énekelve- mondókázva, mozgás kíséretében vonjuk be őket közös tevékenységekbe. A gyermek szempontjából ez egy közös móka apával-anyával a társakkal és a fejlesztő szakemberrel. A beszédindítás szempontjából viszont ez egy tudatosan felépített fejlesztés, amelyet a szülők otthon is alkalmazva hatékonyabb, eredményesebb fejlesztést érhetnek el. 

Heti kétszer, fél órában vesznek részt a gyermekek a foglalkozásokon kiscsoportos terápiás formában. 

A terápia egy komplex folyamat, melynek célja a beszédindítás és az ehhez szükséges készségek kialakítása, így szerepet kap benne többek között a hallási figyelem, a nagymozgások, a finommotorika fejlesztése, a saját testen, térben való tájékozódás képességeinek fejlesztése, valamint az emlékezetfejlesztés is. A terápia során cselekvésben és cselekedtetésben gondolkodunk és tervezünk, hogy a foglalkozás során felkeltsük és megtartsuk a gyermek figyelmét és kommunikációra, beszédre késztessük.

https://untappedbrilliance.com/8-reasons-why-adults-with-adhd-feel-stupid/

Nem szeretem a "hülye" szót, de azért ragaszkodtam hozzá a címben, mert sok ADHD-s ember így jellemzi önmagát. Az ADHD-sok, akikkel eddig találkoztam, többnyire találékonyak, intelligensek, éleselméjűek, humorosak és szinte kivétel nélkül a társaság középpontjai. Mi okozhatja mégis ezt a nyilvánvalóan nagy eltérést az önleírás és a tények között. Mégis miért érzik magukat hülyének az ADHD-val élők?

1) Tanulmányi sikerek

Az ADHD nem tanulási zavar, de egyike azoknak az idegrendszeri sajátosságoknak, amelyek megnehezíthetik a tanulást. A küzdelem az osztályteremben való figyelemmel, memóriával, szervező képességekkel, problémákkal egyúttal azt is jelenti, hogy az ilyen idegrendszerű gyerekeknek nehezebb jó osztályzatokat szerezni. Sajnos jelen társadalmi és oktatási rendszerünk, még mindig a tanulmányi eredményekből eredezteti az intelligencia megítélését, mely nagy terhet ró az ADHD-val élő gyermekekre és később kihat a felnőtt életükre is.

2) Tanulási zavarok

Az ADHD-val élők mintegy 40 százaléka tanulási nehézségekkel rendelkezik. Körülbelül 20 százalékuk diszlexiás, és számos - akár felnőttnél - egynél több együttes tanulási zavar van, amelyek nehézségeket okozhatnak az olvasás, az írás, a számolás során, valamint a vizuális vagy hallási észlelési feladatoknál. Ha ezeket gyermek korban nem fejlesztjük, fenn marad felnőtt korban is és gondot, nehézséget okoz a munkahelyen is.

3) Viselkedés az iskolában

Az energikus, pörgős diákok akik nem tudnak nyugodtan ülni vagy abbahagyni a csacsogást, gyakran összetűzésbe kerülnek a tanáraikkal. Bár ez nem azt jelenti, hogy „hülyék”, a rendszer felkészületlensége és főként eszköztelensége miatt, gyakran mégis érezhetik így. Az energikusság, pörgés fenn marad felnőtt korban is igazán nagy munkabírásúak az ADHD-s emberek, de nehezítés is a munkahelyi környezetben, mert a környezet számára sokszor követhetetlen az ADHD-s tempó.

4) Egyszerű feladatok

Az ADHD-sok általában olyan dolgokkal küzdenek, amelyeket más emberek egyszerűnek találnak; például időben megjelenni egy találkozón, megtervezni egy étkezést, emlékezni arra, hogy hova tettük a kulcsunkat vagy, hogy melyik napon vigyük ki a szemetest.

Úgy tűnik, hogy a narratíva, valahogy így szól: "Ha nem tudok ilyen egyszerű dolgokat sem rendesen végigcsinálni, akkor biztosan hülye vagyok". Cáfolatként gondoljunk csak azokra a professzorokra, akiknek a nevük előtt akár több doktori, vagy tudományos fokozat van, mégis küzdenek egy darab pirítós elkészítésével. 

5) Visszaemlékezni

Az ADHD-sok gyakran küzdenek, hogy megtalálják a megfelelő szavakat. Ennek semmi köze az okossághoz vagy a tudáshoz; ez információ-visszahívási probléma. A jó hír az, hogy ezen lehet javítani érdemes, mert ez az a nehézség ami alapján gyorsan kialakulhat az emberben a, de hülye vagyok érzés, gondolat..

6) Érdekes témák

Az ADHD-sok általában nagyon tájékozottak; vérbeli élethosszig tanulók, azonban csak olyan dolgokra emlékeznek, amelyek érdeklik őket. Ha egy partin vagy, és egy bizonyos általános témát vitatsz meg, ami unalmas számodra, akkor lehet, hogy nem tudsz hozzájárulni.

7) Általános ismeretek

Ha tanulási nehézségei vannak, sok időt és energiát fordíthat az iskolai dolgok megtanulására, és nem marad agyterület az általános ismeretek számára. Ez velem történt; annyi időt töltöttem az olvasással és a helyesírással, hogy az általános tudásom rendkívül lecsökkent. Általában ez akkor javul, ha kijövünk az akadémiai környezetből.

8) Kivel töltöd az időt

Észrevetted, hogy amikor bizonyos emberekkel töltesz időt, okosnak, élesnek és viccesnek érzed magad? Akkor más emberekkel (talán olyanokkal, akiket kritikusnak vagy ítélkezõnek tart), „hülyének” érzed magad? Ez nem a fantáziád. A kutatók azt találták, hogy azok az emberek, akikkel időt töltesz, befolyásolják a beszélgetést. Óvatosan válassza ki barátait és romantikus partnereit. Olyan emberekkel érdemes időt tölteni, akik természetesen kihozzák a legjobbakat belőlünk.

Mit tehetsz, hogy ne érezd magad hülyének?

1. Ne hívd magad hülyének, hangosan vagy csendesen magadnak sem.
2. Az intelligencia sokkal változatosabb, mint ami egy IQ teszten látszik. Ha „hülyének” érzed magad, mert nem tanultál jól az iskolában vagy bármilyen más okból, nézd meg Dr. Howard Gardner elméletét a többszörös intelligenciáról. Megállapította, hogy 8 féle intelligencia létezik. Lehet, hogy ez nagyon releváns számodra.
3. Koncentrálj arra, amiben jó vagy! Mivel az ADHD-s emberek gyakran küzdenek az alapokkal, küzdelmi gondolkodásmódot alakítanak ki. Ez azt jelenti, hogy nem értékeli azt, ami könnyen megjön. Azonban itt rejlenek erősségei és adottságai. Szánj minél több időt ezekre a dolgokra! Érezd magad értékesnek!
4. Gyakran a „butaság” érzése alacsony önértékeléssel függ össze. Ajánlom számodra Patrick Fanning és Matthew McKay ‘önbecsülés’ című könyvét.

Idén 12 éves lesz a gyermekünk rendkívül okos, szuper képességű gyermek, aki képes a gyors tanulásra. Vasárnap este 18 óra magasságában jelezte, hogy 6 versszakot meg kell tanulnia a János vitéz című versből. ADHD-s, hát halogatta a feladatot, míg egyszer csak derült égből villámcsapásként áthúzta a vasárnap esti terveimet. Sebaj felfújtam magam, lejjebb kapcsoltam az étel alatt a főzőlapot és felkészültem egy hosszú csatára - nem az első ilyen esetünk. Nem tudok mást tenni, támogatást kell adnom a vers tanuláshoz.

Hihetetlen erővel állt ellen, hogy miért, hogyan nem fogja tudni megtanulni. Egyébként dicséretes ötös irodalomból, vagyis nagyon is képes rá. Nem adtam a bástyáimat, kitartottam, megtanuljuk, elkezdtem a strófákat felolvasni neki, várva, hogy visszamondja. Nem is várta meg, hogy egy-egy sor végére érjek egyből és azonnal ismételni akarta, persze, hogy nem ment. Közel 1 órámba telt mire átment, hogyha lassít azzal gyorsabb eredményre fog jutni.

Elkezdtem vívódni azon, hogy nagy fiú már, ennek mennie kell egyedül is. A figyelemhiányos zavarban is kell lennie egy határnak, hogy mi az amit elvárhatunk? Meddig lehet hivatkozási alap ez az állapot? Győzött az anyai szeretet, közösen megoldjuk nem adtam a bástyáimat.

Fokozódó ellenállás, hihetetlen szenvedés következett, fetrengés az ágyon, az ülve tanulás nem opció. Játék mindennel, ajtóval, zoknival, berendezési tárgyakkal. Ahogy egyre több tárgy került az ágyra velük úgy jelent meg egyre több kifogás is. "Éhes vagyok, álmos vagyok, fáj a fejem, nem is holnapra kell tudni, nem tudom megtanulni, én vagyok a leghülyébb gyerek a világon!" Hátha anya kibillen és feladja, de nem adtam a bástyáimat. Aztán bevetette a tuti ászt, az „Én ADHD-s vagyok, vagyis ez nem megy!”

Nehéz ezt hallani, mert valóban az ADHD egy nehezített pálya, de ez nem lehet mindenre magyarázat és vajon ki képes felmérni, hogy hol a határ? Még másnap is érzem ennek a feszültségét.

A sírásig tolta az én éhes vagyok mantrát. Ekkor eszembe jutottak a kezelő orvosunk által mondottak, az ADHD-s teljesen kizökken, kiborul ha éhes, ekkor egy újabb sor megtanulása után, vacsora következett.

Vacsorával helyrebillent a vércukorszintje vissza térértünk a vershez. Ezen a ponton az járt a fejemben, hogy most már teljesen elvethetem az estére tervezett feladatokat. Éreztem a feszültség erősödését magamban, de nem adom fel, nem adhatom…

Ezen a ponton már kritizálta a költőt, hogy miért kell így fogalmazni, miért írt ilyen hosszú verset és hogy ezt neki miért is kell megtanulni? Ekkor már az ágya alól intézte hozzám a gondolatait és nyomokban a verssorokat.

Volt az a pont 8 óra után ahol megkértem Apát, hogy szálljon be a folyamatba, ez a váltás és apa határozottsága új keretet és ezáltal lendületet adott. Kijöttem a szobából, hogy rendezzem a konyhánk elmaradt dolgait.

Megtanulta a verset, a képességeit megcáfoló indokolatlanul hosszú idő alatt. Reggel gyönyörűen felmondta a verset még otthon, az iskolában ötöst kapott és nagyon büszke volt az elért eredmény(ünk)re.

Miért sikerült? Mik az én bástyáim?

• A legfontosabb az elfogadó szeretet és a humor;
• A következetes viselkedés, hogy kitartóan nyomtam a közös célt ;
• Az Ő képességeibe vetett hitem. Mindened adott ahhoz, hogy ezt a verset megtanuld, ha az akaratodat ennek szolgálatába állítod, ahelyett hogy érvelsz a megtanulása ellen, már régen túl lennék rajta;
• A negyedik pedig, hogy merjünk segítséget kérni amikor az erőnk/türelmünk végéhez értünk. Sokszor mondjuk ugyan, hogy nem kell mindennel egyedül megküzdeni, de ezt nem mindig sikerül megvalósítani.

Sokszor csak mi szülők tudjuk, mennyi-mennyi energia van a gyermekeink iskolai teljesítménye mögött, ha pedig ADHD-s gyermekünk van akkor e mellett fokozott feszültség is jelen van.

Ez a történet gyönyörűen példázza, az ADHD-s gyermekek működését és a könnyebb ellenállás irányába való törekvés vágyát. Megfelelő keretrendszerrel és kitartó munkával az esetükben a legnagyobb erősségbe fordítható ez át: elképesztő lelkesedésbe és motivációba, ami pedig hosszútávon garancia lehet egy egészséges, motivált, kreatív felnőtt személyiség kialakulására.

Ő Theo.

Theo nagyon-nagyon félénk, kifejezetten elővigyázatos és a többiek szerint "néha kicsit „furcsa”. Hajtóműve kissé sajátos, bizonyos esetekben a síneken előre-hátra hintáztatja magát. Bár általában szűkszavú, néha túl szókimondó, vagy kicsit nyers megfogalmazásokkal él, de ami biztos: rendkívül érzékeny, csupaszív mozdony, akinek minden vágya, hogy biztonságban tudja magát és barátait, megbújva a világ zaja elől.

Ha a mesében elfogadjuk, miért ne fogadnánk el a valóságban is?

Egy ADHD-s gyermeket nevelni, még évek tapasztalatával felvértezve sem könnyű feladat. Szülőként a sok öröm mellett, folyton változó és megújuló kihívásokra is érdemes berendezkedni. Cikkünkben a Neuroharmónia Fejlesztőközpont egyik alapító-tulajdonosa, Szabó Zsófia számol be saját tapasztalatairól és motivációjukról.

Mit jelent és milyen készségeket igényel ADHD-val élő gyermek szülőjének lenni?

Számomra szeretetteljes elfogadást, folyamatos fejlődést és átlag feletti kreativitást jelent. Szülőnek lenni mindenképp kiemelkedő problémamegoldó készségeket igényel, ám egy vagy több ADHD-s gyermekkel élni, garancia arra, hogy ezt többszörös fordulatszámon kell fenntartani.

Ilyen mikor Apa kéri, hogy rakj rendet a szobádban és az ADHD-val élő gyermek jelzi, hogy kész.

A mi családunkban a türelem, a kivárás és a késleltetés nem létező fogalmak, ezért a legjobb, ha azonnal reagálunk a felmerülő, olykor összetett, kreatív megoldást igénylő helyzetekre. Együtt kellett megtanulnunk, hogy a hagyományos, otthonról hozottakból táplálkozó szülőség nálunk nem feltétlenül működik.
Nagy öröm, hogy erre még a gyerekek egészen kicsi korában rájöttünk, így igazán nagy törést nem okoztunk.

Hol tisztult ki számotokra, hogy mi lesz a helyes irány?

Talán ez a kulcs, idejében azonosítani, hogy mi az oka annak, ha nem azt látjuk a gyermekek viselkedésében, amire neveljük őket. Hamar rájönni, hogy nevelési probléma vagy valami egészen más van a háttérben. Aztán ha megvan egy diagnózis akkor fontos az, hogy el tudjuk fogadni, szembe tudjunk vele nézni és át tudjuk forgatni alkotó, változtató energiává. Nálunk ez történt, de nem ment könnyen, nem volt könnyű az út. Voltak körülöttünk segítő barátok, szuper szakemberek így lehetett rövidíteni ezt az elfogadást és megtanulni atípusos szülőnek lenni.

Egy ADHD-s gyermek édesanyának lenni azt is jelenti, hogy végtelen szeretettel éljem meg az anyaságomat. Engem erre is megtanított ez a helyzet, megtanított arra, hogy érezzék is a gyerekek amit én érzek. Érezzék hogy a hibáikkal is lehet őket szeretni én pedig bele merjem engedni magam abba, hogy nagyvonalú legyek a hibáik kapcsán. Megtanítottuk egymást arra, hogy tudunk megengedőn, őszintén szeretni.

Hogyan éltétek meg a változást Ti, személy szerint?

A tapasztalásaink hatására sokat változtam én magam is. Megtanultam, hogy nyíltan felvállalva, bátran szembenézve éljek, ne hárítsam másra a felelősséget és találjam meg a szövetségeseinket annak érdekében, hogy a gyermekeink olyan közegben éljenek amiben boldogok, jól és jók tudnak lenni. A legnagyobb szövetségesem ebben a férjem, a gyerekek apukája.

Mára azt mondhatom, hogy bár a nehezebb utat választottuk, minden értelmet nyert és jó úton haladunk. Nagyon intenzív és hangos a családi otthonunk, de a miénk és így szeretjük. Igen, sokszor érzem úgy, hogy elég és világgá megyek, de minden nehéz pillanatot egy azt követő boldog tesz jóvá. Az egymás iránti szeretet, a választott utunkban való hit, a gyermekeink tökéletlen tökéletessége ami hajt minket. Tudjuk, hogy sok-sok kihívás vár még ránk, de a múltban egyszer már sikeresen irányt váltottunk, sikerülni fog bármikor, amikor erre szükségünk lesz.

A dolog szépsége, hogy a szülőségben megélt kezdeti tehetetlenség és a saját tapasztalataink lettek a motorja annak, hogy barátommal és most már üzlettársammal létrehozzuk a NeuroHarmónia Fejlesztő Központot. Egy helyet, ahol érték a különbözőség, ahol megértés és szakértői támogatás várja a hasonló helyzetben lévő családokat!

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia Magazinban jelent meg, alábbi részletét változatlan formában közöljük.
Szerző: Dr. Madarassy-Szücs Anna, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosjelölt, Vadaskert Kórház és Szakambulancia

Új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk.

                         Fodor Ákos

Rengeteg szülő, akiket sosem diagnosztizáltak, saját megélésükön keresztül nem egyszerűen megértik autizmussal diagnosztizált gyermeküket, hanem személyes megéléseikre is magyarázatot találnak. „Furcsának” tűnő tapasztalataik és sokszor legnagyobb küzdelmeik is új értelmet nyernek saját, fel nem ismert autisztikus vonásaik tükrében.

A hozzátartozók szintén egészen közelről ismerhetik az autizmust, csak épp nevet nem adtak korábban az évtizedek óta fennálló munkahelyi, házastársi, családi jellegzetességeknek, problémáknak. Ha pedig adtak, jobb esetben furaságnak, rosszabb esetben makacsságnak, faragatlanságnak, értetlenségnek, akár önzőségnek, ridegségnek aposztrofálták, pedig valójában szó sincs mulasztásról, rossz-szándékról.
Autizmussal élő, ép intellektusú emberek milliói élnek a világon, akiknek jól lehet, a társas helyzetek kezelése nem különösebben erősségük, sikeres, boldog, elhivatott emberek.

Egyetlen dolog miatt aggódunk értük és az nem az autizmus, hanem az autizmust nem ismerő, vagy azt nem értő emberek kirekesztő, intoleráns viselkedése. A nem autizmussal élők, meg tudják tanulni, hogy másképp nézzenek az egyébként régi képre, és a megértésük elfogadást teremthet, ami csodálatos alkotás. Hiszen valójában nem az autizmus, hanem az autizmussal kapcsolatos társadalmi megítélés és viselkedés az, ami stigmatizál.

kép forrása: https://www.shine.cn/

Mi a neurodiverzitás?

A „neurodiverzitás” a neuro- < görög: neuron (ideg, húr) és a diverzitás (sokféleség, változatosság) szavak összeolvadásából ered.
A kifejezés inkább idegrendszeri, mint pszichológiai különbségekre utal, amely különbségeket a biológiai sokszínűséghez ( biodiverzitáshoz) hasonló természetes változások eredményeként osztályozunk.

Ez olyan specifikus tanulási különbségeket (ezáltal legtöbször sajtos nevelési igényt) fed le, mint a diszlexia, a dyspraxia, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), valamint az autizmus spektrum zavar (ASD). Az sem ritka, hogy ezek a sajátosságok együttesen fordulnak elő. Ismert, hogy mindezek genetikai meghatározottságúak is,mivel gyakran jelenik meg halmozottan, több generációt érintve a családokban, az intelligenciától ugyanakkor tejesen függetlenek.

Sara önmagára neurodivergensként tekint. Általános iskolás élményei közt rengeteg frusztráló tapasztalat is szerepel:

"Emlékszem, hogy" lassúnak "és" butának "hívtak" - magyarázta . - 

"Saját diszlexiámról és dyspraxiámról már csak felnőttként szereztem tudomást. Azóta megvan a képesítésem is mások támogatására, és keményen dolgozom a neurodiverzitással kapcsolatos tudatosság növelésén. Mondhatni, hogy ez lett a misszióm!"

A neurodiverzitás az iskolában, az egyetemen vagy a munkahelyen tapasztalt nehézségek miatt sokszor alacsony önbecsüléshez vezethet. Megfelelő támogatás hiányában ez a frusztráció könnyen szorongást és depressziót szül, mely gyakran a kamaszkorban jelentkezhet markáns másodlagos nehézségként.

Kép: Sara Rankin professzor

Erősségek és kihívások 

Jól ismert nehézségek társulnak a diszlexiához, a dyspraxiához, az ADHD-hoz és az autizmushoz, tény azonban, hogy számos tudós is a neurodiverzitásnak köszönhette zsenialitását, például Einstein, Edison, Temple Grandin és sokan mások. "Sok olyan szakember is van, mint én, akik hasonló nehézségekkel néztek szembe fiatal- vagy akár felnőtt korukban, de a legtöbbjük nem veri nagy dobra ezt a tényt" - mondta Sara.

Nyilvánvaló, hogy a neurodiverzitáshoz kapcsolódhatnak olyan erősségek is, mint a kreativitás, a nem lineáris gondolkodás, a hiper-fókuszálás és az elképesztően egyedi problémamegoldás készsége. Mindenki másképp éli meg neurodiverzitását. "Van egy mondás, hogy ha találkoztál egy autizmussal élő emberrel, akkor találkoztál egy autizmussal élő emberrel" - emlékeztetett minket Sara, ezzel utalva arra, hogy az autizmus megnyilvánulásai elképesztően sokszínűek és egyénenként teljesen eltérőek lehetnek.

Kép: Sara Rankin professzor

"Szeretem a magas IQ-val és mellette tanulási nehézséggel rendelkező személyeket kétszeresen kivételesnek nevezni"  -mondta Sara. 

Sokan megtanulják, hogyan rejthetik el a neurodiverzitásukat, és szinte diagnosztizálhatatlanok maradhatnak egészen a felsőoktatásig vagy akár a munkahelyi évekig. A neurodiverzitás nem olyan, amit kinő az ember ”de ha megismerjük, akár a hasznunkra is válhat - emlékeztet a szakember.

A spektrum szemlélet

A gyermekpszichiátria szó sokak számára ijesztően hangzó, súlyos betegségekkel foglalkozó orvosi szakágat sugall. A valóságban azonban az idegrendszeri működésről, és így a pszichiátriai kórképekről való gondolkozásunk sokat finomodott az elmúlt évtizedek során. A változás egyik motorja, hogy a korábbi kategorizáló nézőpontot fokozatosan felváltja, kiegészíti a dimenzionális, spektrumok mentén történő megközelítés. 

Előbbi szemlélet alapján a mentális rendellenességek a normális tartományától eltérő állapokat jelölnek. A mentális eltérés mint kategória, a normalitástól való minőségileg és mennyiségileg is eltérő idegrendszeri működést jelenti. 

A spektrum szemlélet az eltérő idegrendszeri működésekre ritkább, egyedibb olykor szélsőséges normalitásként tekint, ahol az eltérés nem a működés mikéntjében, hanem a megnyilvánulás fokozatában érhető tetten. Az eltérés egy ponton túl, nehézséget jelenthet az adott gyermeknek, így az eltérő idegrendszeri működés minél pontosabb megismerése a kulcs a viselkedés rendezéséhez, és a gyermek támogatásához. 

Miben segít a gyerkmekpszichiátria?

Ahogy az erdő állatai sem egyformák - hiszen az elefánttól nem várhatjuk el, hogy fára másszon, míg a majomnál ez természetes - úgy a különféle működésű gyermekek is különféle megoldásokat kívánnak. A gyermekpszichiátriának többek közt ezek felderítése, megértése és a megértésen keresztül a családok, gyermekek megsegítése a célja, felkarolja a sokszínűséget annak minden kihívásával és különlegességével együtt.